Archívum » 2013 » 2013. 03. szám » Takács István – Baranyai Zsolt: A géphasználati együttműködések, avagy a „virtuális üzemek” elmélete és gyakorlata a magyar mezőgazdaságban
A géphasználati együttműködések, avagy a „virtuális üzemek” elmélete és gyakorlata a magyar mezőgazdaságban
Takács István – Baranyai Zsolt
Kulcsszavak: gépi kapacitások, bérszolgáltatás, kölcsönösség, bizalom, versenyképesség
Jelen tanulmány két fő logikai egységből áll: egy elméleti és egy empirikus részből. Az elméleti részben bemutatásra, illetve tisztázásra kerül az ún. „virtuális üzem” koncepciója, amely nem más, mint egy sajátos együttműködési forma a gazdálkodók között. A virtuális (kvázi) üzem alatt azokat az alanyi (természetes) üzemekből álló gazdálkodói együttműködéseket értjük, amelyeket a tulajdonosok megegyezéses alapon azért hoztak létre, hogy a saját vagy közösen megszerzett, illetve bérelt tőkejószágokat úgy működtessék, hogy azok hatékonysága – a kihasználás növekedésével – javuljon, ezáltal a kapacitásegység költsége csökkenjen. E sajátos együttműködés tehát többé-kevésbé megtartja a gazdálkodói függetlenséget, ugyanakkor a termelésben releváns erőforrások (elsősorban gépek) felhasználása nagyüzemi módon és hatékonysággal történik. A virtuális üzemek lényegét tekintve nem mások, mint termelésre vonatkozó együttműködések, szövetkezések. A magyar mezőgazdaság strukturális problémáit alapul véve a virtuális üzemek versenyképessége, illetve létjogosultsága igazolható.
A dolgozat empirikus része a közös géphasználat jelenlegi helyzetét és jövőképét értékeli a magyar mezőgazdaságban. Az egyéni gazdaságok körében végzett felmérés alapján a közös géphasználat három területén kifejtett együttműködési aktivitást vizsgáltuk, nevezetesen: kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés, gépek egymásnak történő kölcsönadása és gépek közös tulajdonlása. Eredményeink az együttműködés egyes területein eltérő mértékű gazdálkodói aktivitást mutattak, ugyanakkor általánosan megállapítható, hogy annak mértéke jellemzően alacsony. A kutatás tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közeljövőben egyik olyan együttműködési formának sem lesz szerepe a válaszadó gazdaságok körében, melyben a gazdálkodók függősége erős, valamint hosszabb távú elköteleződést igényel. Amennyiben a gazdaság számára szükséges gépi kapacitások önálló gépberuházás keretében nem megoldhatók, akkor azok biztosítása továbbra is gépi bérszolgáltatás formájában történik majd.
Teljes cikk