Mezőgazdasági termelők értékesítési csatornaválasztási döntéseinek vizsgálata, különös tekintettel a közvetlen értékesítésre

Csíkné Mácsai Éva – Lehota József

Kulcsszavak: közvetlen értékesítés, piac, értékesítési csatorna, TÉSZ, klaszteranalízis

A mezőgazdasági termelők körében végzett kérdőíves felmérés alapján megállapítható, hogy a különböző értékesítési csatornákat használó termelők különböző termelési és munkaszervezési sajátosságokkal bírnak. Jelen – em reprezentatív – utatás alapján alapvetően három termelői csoportot sikerült elkülöníteni: a közvetlen értékesítéssel foglalkozó, a TÉSZ-en keresztül értékesítő és a vegyes értékesítési csatornákat alkalmazó gazdaságokat.
A közvetlen értékesítést fő értékesítési csatornaként alkalmazó gazdaságok a közvetlen értékesítési formák közül leggyakrabban a termelői piaci értékesítést alkalmazzák, emellett viszonylag kis üzemméret és alacsony mezőgazdaságból származó bevétel jellemző rájuk. A vegyes értékesítési csatornákon keresztül értékesítő termelőkre értékesítési csatornaválasztás szempontjából a több lábon állás jellemző, kiegészítő jövedelemforrásként foglalkoznak közvetlen értékesítéssel, több más csatorna alkalmazása mellett. A TÉSZ-en keresztül értékesítő termelők fő értékesítési csatornaként a TÉSZ-en keresztüli értékesítést alkalmazzák, emellett azonban a közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelőkkel ellentétben nagyobb arányban alkalmazzák a többi értékesítési csatornát is.
A gazdaságok által fontosnak tartott célkitűzések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a termelők inkább törekszenek a jelenlegi gazdálkodási színvonaluk fenntartására, mintsem a gazdaság fejlesztésére, bővítésére, ami a jelenlegi gazdasági környezettel hozható összefüggésbe. A lehető legmagasabb jövedelem elérése, a jelenlegi gazdálkodási színvonal fenntartása hasonlóan fontos megítéléssel bír mindhárom csoportnál. A közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelők a többi klaszterrel szemben a szakma pozitív megítéléséhez való hozzájárulásnak, a térség értékei fenntartásának és a közvetlen értékesítés aránya növelésének ítélnek kiemelkedő jelentőséget. Ezzel szemben a TÉSZ-en keresztül értékesítő termelők szignifikánsan nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az új termesztéstechnológiák bevezetésének és a nem mezőgazdaságból származó bevétel növelésének, míg a vegyes értékesítési csatornákat alkalmazó gazdaságok a gazdasági méret növelésének tulajdonítanak szignifikánsan nagy jelentőséget.
A fenti eredményekből látható, hogy a közvetlen értékesítéssel foglalkozó termelők számára kevésbé fontos a gazdaság fejlesztése és növelése, míg ők a társadalmi értékeknek tulajdonítanak kiemelkedő jelentőséget. A szakigazgatási döntések meghozatalakor ezen sajátosságok figyelembevétele révén javulhat a döntések célcsoport-specifikussága.

Teljes cikk