A világ hústermelésének, kereskedelmének és fogyasztásának tendenciái

Kozák János

Kulcsszavak: élelmezésbiztonság, állati termék, hústermelés, húsfogyasztás, húspiac

A világ népessége fél évszázad (1960–2010) alatt több mint kétszeresére nőtt. Az alapvető élelmiszerek többsége, így a hús termelése is ennél gyorsabb ütemben emelkedett. A termelés dinamikájában átmenetileg törést okoztak a válságjelenségek és az állatjárványok fellépése. A járványok piaci zavarokhoz vezettek és kihatottak a nemzetközi húskereskedelemre és a fogyasztásra is. A termelés növelésével és a húspiac globalizációjával kedvezőbb lett a hústermékekhez való hozzáférés. A gazdasági helyzet javulásával – bizonyos határokon belül – a népesség élelmiszer-fogyasztásában átrendeződés tapasztalható a hústermékek javára, globális szinten azonban az egyes régiók között jelentős különbségek vannak a húsfogyasztásban is. A fejlett régiók lakosai évente átlagosan 80 kg, a fejlődő országoké 32 kg húst fogyasztanak. A világ népességének növekedése és az egy főre jutó GDP emelkedése
– az egyéb befolyásoló tényezők mellett – különösen a fejlődő országokban a hústermelés növelése irányába hatnak. Az elmúlt időszakban valamennyi állatfaj hústermelése növekedett, de egyre csökkenő ütemben. Az összhústermelés növekedési dinamikáját leginkább a baromfihús és a sertéshús előállítása múlta felül. Ez a hústermelésben változásokat idézett elő az abrakfogyasztók előnyére. Az abrakfogyasztó állatok expanziója az emberi fogyasztásra is alkalmas gabonafélék takarmányozási célú felhasználásával nagy kihívást jelent az élelmezésbiztonságra. Ugyanakkor a baromfi erőteljes térhódítása – a kedvező fajlagos takarmányhasznosítása miatt – az olcsóbb állati eredetű fehérjeellátást segíti elő. Az állati eredetű táplálékok emelkedése a humán étrendben mégis aggodalomra ad okot, mert ezek nagyobb erőforrás-felhasználással (takarmány, víz, föld) járnak, mint azoké az élelmiszereké, amelyeket kiváltanának. A hústermelés növelését ezért olyan módon kell alakítani, hogy annak erőforrásigénye és környezeti terhelése egységnyi termékre a legkedvezőbb legyen, mert a termelésbővítést csak ezáltal lehet gazdasági és környezeti szempontból is hosszú távon fenntartani. A húsfélék étrendben elfoglalt helyét ugyancsak újra kellene gondolni, különösen ott, ahol már magas szintű a húsfogyasztás. De leginkább az etikai szempontok, az élelmezésbiztonsági kihívások miatt – kiváltképpen a gabonafelhasználás területén – felvetődik, hogy a növekvő húsfogyasztás vajon indokolt-e.

Teljes cikk