Archívum » 2015 » 2015. 02. szám » Rákóczi Attila — Barczi Attila: A közösségi agrártájvédelmi intézkedések hatásai, konfliktusai a Békés megyei gazdálkodók és a kunhalmok körében
A közösségi agrártájvédelmi intézkedések hatásai, konfliktusai a Békés megyei gazdálkodók és a kunhalmok körében
Rákóczi Attila — Barczi Attila
Kulcsszavak: nemzeti érték, kölcsönös megfeleltetés, tájvédelmi konfliktus, vidékszociológia
A kunhalmok több ezer éves ember alkotta képződmények, nemzeti értékeink, melyek számos jelentőséggel bírnak. Kiemelkedő a botanikai, talajtani, vízrajzi, tájképi, régészeti, vallási és szakrális jelentőségük, valamint kultúrtörténeti vonatkozásuk. Nagyszámban fordultak elő az alföldi tájon, de számuk az utolsó néhány száz évben jelentős mértékben csökkent. Védelmükre vonatkozó jogi szabályozás későn, a kilencvenes évek közepén jelent meg, de nem volt kellően hatékony. Közösségi agrárszabályozás hatására 2010-ben a kölcsönös megfeleltetés, és így az agrártámogatások kifizethetőségének feltételéül szabták a kunhalmok védelmét. Ennek következtében azonnal pozitív változás állt be a meglévő halmokon. A cikk bemutatja a halmok múltját, a pusztulásuk okait, kitér a védelmük szabályozására, azok hatásaira, és kompromisszumos megoldásokat keres a tájvédelmi feszültségek oldására.
Az új előírás konfliktusokat szült a gazdálkodó - kunhalom - szabályozás háromszögben. E feszültség detektálására, a megoldás lehetőségeire empirikus kutatást, mélyinterjús módszerrel szociológiai felmérést végeztünk a Békés megyei gazdálkodók, valamint a téma szakértői körében. A megkérdezettek előre meghatározott szempontok szerint lettek kiválasztva.
A kutatásunk hipotézisei beigazolódtak, így egyrészt megállapítható, hogy a gazdálkodó társadalom alapvetően elfogadó az agrárterületeken található kultúrtörténeti emlékek, nemzeti értékek iránt, másrészt megállapítható, hogy a kunhalmokról többségükben kevés ismerettel rendelkeznek. A harmadik állításunk, hogy a kunhalmok pusztulásának okai - az előzőeken túl - a megjelenő agrárigazgatási, természetvédelmi jogszabályok ismeretének, naprakész követésének a hiányára is visszavezethetők.
Az eredményekből kiderül, hogy a halmok művelése és pusztulása nem szándékos tevékenység eredménye, inkább a témával kapcsolatos ismeretek hiányára vezethető vissza. Eredményeink láttán javasoljuk a szabályozásba bevitt halmok körének újragondolását is, illetve minimális többlettámogatás megítélését és a hatóságok gazdálkodókkal való kapcsolatfelvételét, szoros együttműködésüket a halmok megőrzése érdekében.
Teljes cikk