Az adaptív innováció jó példája: a sávművelés megjelenése Magyarországon

Husti István – Béres Klára

Kulcsszavak: agrárinnováció, sávművelés, adaptív innovációs modell, Q16

Az innovációkra törekvő magyar mezőgazdasági vállalkozások számára a klasszikus, K+F-en alapuló innovációs folyamatmodellek általában – különböző okok miatt – nem követhetők. Nagyobb figyelmet célszerű fordítani emiatt az adaptációs innovációra, amely a másutt megvalósult jó ötletek saját keretek közötti hasznosítására irányul. Ezen alapgondolat jegyében foglalkozik a cikk az adaptív agrárinnováció egy jó és tanulságos példájával, a sávművelés hazai terjedésével.
A sávművelés (strip till) a konzerváló, energia- és költségtakarékos vetőágy-készítési és művelési technológiák közé tartozik. Olyan eljárás, amely a hagyományos megoldásokhoz képest több előnyös tulajdonsággal rendelkezik. A módszer az USA-ban több évtized óta széles körben használt, s annak hazai megismertetésében és elterjesztésében a KITE vállalt kezdeményező szerepet. A cikk a módszer előnyös és előnytelen jellemzőit foglalja rendszerbe és beszámol a hazai felhasználók néhány eddig szerzett tapasztalatáról is. A legfőbb előny a hajtóanyag-megtakarítás: a különböző talajtípusok esetén a szántásos műveléshez képesti megtakarítás meghaladta az 50%-ot. A vizsgálati eredmények 11%-os műveleti költségmegtakarítást és 41%-os munkaidő-megtakarítást mutatnak a sávművelés javára a szántásos műveléshez képest. A sávműveléstől elvárható agrotechnikai és ökonómiai előnyök a korán és a későn lekerülő növények esetében egyaránt kimutathatók, úgy a kukorica-, mint a napraforgó-termesztésnél. A kezdeti kedvező magyarországi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a sávművelésre irányuló adaptáció eredményes és olyan eljárásinnovációt gerjesztett, amely számos gazdálkodási előny forrása lehet. Ilyen összefüggésben a cikk üzenetei tanulságosak lehetnek mindazok számára, akik versenypozíciójuk megtartása, netán fokozása érdekében az adaptív innovációt stratégiai eszköznek tekintik.

Teljes cikk