Archívum » 2015 » 2015. 06. szám » Takácsné György Katalin: Agrárinnováció a gyakorlatban – avagy miért ilyen lassú a helyspecifikus növénytermelés terjedése?
Agrárinnováció a gyakorlatban – avagy miért ilyen lassú a helyspecifikus növénytermelés terjedése?
Takácsné György Katalin
Kulcsszavak: mezőgazdasági innováció, diffúzió, befolyásoló közgazdasági tényezők, O33; Q16
A folyamatos mezőgazdasági innováció egyik mozgatórúgója nemcsak a megbízható élelmiszer-termelés, hanem az élelmiszer-biztonság is. Minden innováció közgazdasági értelemben is alkalmazható kell, hogy legyen, biztosítva a kifejlesztésbe fektetett pénzügyi, valamint humán tőke megtérülését is a megvalósító/bevezető üzem számára. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap a környezetterhelés csökkentésében is a precíziós gazdálkodás (PF) és annak részeként a helyspecifikus növénytermelés, amely egyes elemeinek gyakorlatba történő adaptálása – a kezdeti várakozásokhoz képest – viszonylag alacsony szintű. Kérdés, hogy mire vezethető mindez vissza. A kutatások a méretgazdaságossági tényezők mellett kiemelik az innováció elterjedését befolyásoló tényezőként azt, hogy a technológia alkalmazása jelentős mértékben függ a menedzseri (tulajdonosi, gazdálkodói) attitűdöktől, a szaktudás és az együttműködési hajlandóság hiányától. Amíg a helyspecifikus vegyszerkijuttatás környezetterhelés csökkentésében megmutatkozó előnye legalább részben nem realizálódik a termelőnél (és erre a támogatási rendszer nem ad egyértelmű utalást), addig nem várható a tömeges átállás.
A tanulmány a precíziós növénytermelés mint innováció elterjedését értékeli közgazdasági elméletek mentén, továbbá kísérletet tesz arra, hogy meghatározza azon kritikus elemeket, amelyek változtatása már rövid távon is hozzájárulhatna a szélesebb körű gyakorlati alkalmazáshoz. Alapvető az értéklánc szereplőinek megfelelő mélységű információval való ellátása, a technológia és a szereplők iránti bizalom az együttműködési hajlandóság növelésére, az innováció diffúziója folyamatába később bekapcsolódó – a szakadékpont utáni – „pragmatikus, korai alkalmazók többsége”, a „késői, konzervatív alkalmazók többsége” és a „késői szkeptikusok”, tehát a késői követők sokaságának meggyőzése a szükségletteremtő stratégia mentén. Itt kiemelkedő szerep jut az integrátoroknak a szolgáltatásnyújtás során. A technológia szélesebb körű alkalmazását tovább segítené a termelői elköteleződés, az erősebb integráció mellett a precíziós növénytermelés támogatásának beépítése a KAP „greening” komponensébe.
Teljes cikk