Az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének tapasztalatai és agrárgazdasági jelentősége

Miskó Krisztina – Fogarasi József

Kulcsszavak: ökoszisztéma, természeti erőforrások; fenntartható gazdálkodás; agrárgazdaság; élelmiszer-biztonság, Q15, Q2, Q57

Ma már nem kérdés, hanem nagyon komoly környezeti-gazdasági-társadalmi probléma a biodiverzitás gyorsuló ütemű csökkenése, az ökoszisztémák degradációja és a klímaváltozás okozta kihívások kezelése. 2018. év végén két fontos – nemzetközi szakértők által összeállított – tudományos jelentés jelent meg, amelyek a biodiverzitás csökkenését és a klímaváltozás hatásait vizsgálták. Az egyik az EN SZIPCC (Egyesült Nemzetek Szervezetének - Éghajlat-változási Kormányközi Testület) jelentése a klímaváltozásról, a másik jelentés pedig a WWF (Természetvédelmi Világalap) Élő Bolygó Jelentése a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapotáról. Mindkét jelentés meglehetősen pesszimista helyzetet mutat be, és drasztikus lépéseket, valamint nemzetközi összefogást sürget a kedvezőtlen folyamatok kezelésével kapcsolatban. A Millenniumi Ökoszisztéma Felmérésben megállapítják, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások 60%-át nem fenntartható módon használja az emberiség. A természeti erőforrások növekvő mértékű és gyorsuló ütemű gazdasági felhasználása, az emberiség környezetre gyakorolt negatív hatása, az ökoszisztémák és az általuk biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások gyengüléséhez vezetnek. Ezen szolgáltatások az alapjai mind a társadalmi jóllétnek, mind a gazdasági teljesítmény elérésének. Így a biodiverzitás csökkenésének, az ökoszisztéma-szolgáltatások degradációjának és a klímaváltozás negatív hatásainak következménye a jövedelmek csökkenése (sok esetben teljes megszűnése), valamint az egyén és a társadalom jóllétének a (sokszor jelentős) csökkenése. Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalmának bevezetése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy bemutassa azokat a bonyolult összefüggés- és kapcsolatrendszereket, illetve folyamatokat, amelyek az ökoszisztémák működését jellemzik. Az ökoszisztémák változásának nyomon követésén túl, fontos az általuk biztosított szolgáltatások értékének meghatározása, ami lehetővé teszi, hogy mind a társadalom, mind a döntéshozók számára bemutassa e szolgáltatások jelentőségét és számszerűsítse azt a hasznosságot, amit a társadalom számára biztosítanak. Ez a folyamat hozzájárulhat a társadalmi, gazdasági szereplők szemléletének formálásához, és az ökoszisztéma állapotának megóvásához – ami egyben a jelenlegi formában ismert földi élet megóvását is jelenti. Ha a biodiverzitás csökkenésében és a klímaváltozásban elindult negatív folyamatok tovább folytatódnak, az előrejelzések szerint (jó esetben 30 éven belül, a negatív forgatókönyvek szerint akár már 10-15 éven belül) az ezekben a rendszerekben elindult negatív változások visszafordíthatatlanok lesznek, illetve elérik azt a határértéket, amihez a társadalom és a gazdaság még alkalmazkodni tud. Ahhoz, hogy a 2050-re előre jelzett kilencmilliárd ember élelmiszer-ellátása biztosítható legyen – a jelenlegi fogyasztói szokások mellett – az élelmiszer-termelést 50%-kal kell növelni. Azonban a termelés növelése – a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat mellett – fokozott nyomást gyakorol a természeti erőforrásokra, növeli a degradációt és ezzel együtt párhuzamosan csökken az ökoszisztémák szabályozó funkciója. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének jelentése szerint a klímaváltozás miatt 2025-re a Föld lakóinak kétharmada vízhiánnyal fog küzdeni és a haszonnövények egy része is el fog tűnni a termelésből, mivel nem lesznek képesek tolerálni a megváltozott klimatikus viszonyokat. Ugyanakkor a felmelegedés miatt a nagyobb tűréshatárral rendelkező növények terméshozama is jelentősen csökkenhet. Mivel az élelmiszer-termelés az ökoszisztéma-szolgáltatásokon alapszik, ezért az élelmiszer-biztonság megőrzése érdekében alapvető fontosságú a mezőgazdasági termelés és a természetes ökoszisztémák közötti kapcsolatok feltárása.

Teljes cikk