Mutatószámok, arányok és trendek az agrár-felsőoktatásban

Mezőszentgyörgyi Dávid – Kováts Gergely

Kulcsszavak: képzés, agrároktatás, felsőoktatás, mezőgazdaság, duális képzés, Q10, Q18, Q19

A Gazdálkodás hasábjain 2017-ben indult vitasorozat az agrár-felsőoktatásról. Számos szerző szólt hozzá a témakörhöz. Mostani írásunkban arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a 2010 óta látható folyamatokat a felvételi számok tükrében. Ahol lehetőség volt rá, ott idősoros elemzéseket végeztünk és trendeket állítottunk fel. Áttekintettük a felsőfokú agrárképzés főbb mutatószámait a 2010–2017-es időszakban a felvi.hu adatbázisára támaszkodva. Vizsgáltuk az ágazat súlyát a többi képzéshez képest az első helyen jelentkezők és a felvettek száma alapján. Továbbá megnéztük, hogy mennyi képzés érhető el és hány intézmény vesz részt azok oktatásában.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy az agrárképzés súlya a teljes felsőfokú képzési palettán belül alig több mint 5, ami jelentős elmaradás a stratégiai anyagokban megfogalmazott 10-hoz képest. Az első helyen jelentkezettek száma 6500 alá süllyedt, míg a felvettek száma tartósan 5000 fő alatt marad amellett, hogy a képzési struktúra elaprózott. Szükséges a képzési szerkezet és intézményi struktúra koncentrálása, melyhez az általunk közölt táblázatok segítségül szolgálhatnak. Megállapítható, hogy a korábban is hagyományokkal rendelkező képzési helyek őrzik előnyüket a szakindítások és a hallgatói létszámok tekintetében is.
Olyan képzések kellenek, melyek célja magas szintű kompetenciákkal és gyakorlati tudással rendelkező agrárszakemberek kibocsátása (mesterszakokon elengedhetetlen), akik az alap szakmai tudás mellett ismerik és értik a vállalatvezetési folyamatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó közgazdasági, pénzügyi, támogatási, szakpolitikai és humánpolitikai aktuális feladatmegoldó módszereket és tudáselemeket, továbbá az ezt segítő vagy szabályozó (digitális) rendszereket hazai és nemzetközi szinten is.

Teljes cikk