Gondolatok a magyar malomipar helyzetéről – kihívások és lehetőségek

Bidló Gábor

Kulcsszavak: kapacitástöbblet, hatékonyság növelése, vertikális kooperáció, kreativitás, minőségbiztosítás, Q13, Q21, R12

A magyar gabonatermelés minden évben kb. 5 millió tonna malmi búzát biztosít, de a helyi malomipar szükséglete csak 1,1 millió tonna és ez biztonságos, hosszú távú forrást jelent a malomiparnak.
Immár több mint 100 éve a magyar malomipar az innováció és a búzaliszttermelés hatékonyságának vezetője. Az elmúlt 20 évben a szektor tulajdonosi szerkezete megváltozott, a malmok mérete növekedett, míg a működő malmok száma csökkent.
Ebben a tanulmányban összefoglaltuk a magyar termelést, a malomipar helyzetét és öt kiválasztott malom főbb gazdasági adatait. A főbb megállapítások, hogy a malomipar két részre osztható, az egyik az ún. ’nagy’ malmok köre, napi 200 tonna búza fölötti kapacitással, a másik rész a ’kis’ malmoké 50-90 tonnás napi kapacitással.
A termelés típusa követi a napi eladások igényeit – a nagy pékségek szükséglete az állandó és előírás szerinti minőség nagy mennyiségben. A kisebb pékségek és tésztaüzemek a szállított árut 25-50 kg-os zsákokban igénylik napi 200-500 kg-os mennyiségben.
A malmok minőségbiztosítása kell, hogy biztosítsa a termelésükhöz szükséges magas minőségű búzát és ehhez a termelőkkel az együttműködés új útjait kell bevezetni.
A malmok számára a fő kihívás a pékségek és az egyéb lisztfelhasználók koncentrációja, az alapanyag finanszírozása a termelőktől a malmon át a végfelhasználókig. Ez az időszak 6 hónap is lehet a búza beszerzésétől a liszt eladásáig.
Végezetül megállapítottuk, hogy az új megoldásokhoz javítani kell azoknál a kis malmoknál a képzést, ahol az automatizálás nem tényleges lehetőség, finanszírozási korlátok miatt. Az automatizálás a nagy ipari malmok útja lehet, de a kicsik számára a „kézműves” termékek jelenthetik a megoldást különleges minőséggel és márkákkal.

Teljes cikk