Az agrárszakember-képzés az élelmiszerlánc biztonságáért

Szendrő Éva

Kulcsszavak: felmérés, közszolgálat, különleges jogrend, rendkívüli helyzetek, szakemberképzés, Q18, Q19

Az elmúlt évtizedek éleződő biztonságpolitikai helyzete, valamint a napjainkban zajló háborús események egyaránt előtérbe állítják az élelmiszerlánc biztonságának kérdését. Sebezhetősége, valamint a társadalmi szükségletek kielégítésében betöltött jelentős szerepe miatt kiemelten fontos feladatként kell kezelni azélelmiszerlánc védelmét. Az elmúlt másfél évszázadban egyre inkább dominánssá váltak azok a nézeteltérések, amelyek még nem a hagyományos értelemben tekintett háborúk, de már a fegyveres szembenállás sajátos formái. Közülük kitűnnek az úgynevezett kis intenzitású konfliktusok, amelyek olyan politikai-katonai szembenállást jelentenek államok és/vagy társadalmi csoportok között, amikor a konfliktus szintje még a háborús szembenállás mértékét nem éri el, de már a békés versengésen túllép (Lakner et al., 2012). a XXI. század első évtizedét ilyen, kis intenzitású konfliktusok tömege jellemzi. A mai magyar felsőoktatásból azonban hiányzik a rendkívüli helyzetre való reagálásra történő szakember-felkészítés, holott ennek kiemelkedő fontossága kellene, hogy legyen! kutató munkámat szakértői interjúk készítésével kezdtem arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők játszhatnak szerepet a rendkívüli helyzetek kezelésével kapcsolatos ismeretek átadásában. Ezt követően a szakértői interjúk alapján kérdőíves felmérést végeztem a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók körében arról, hogy milyen attitűdökkel rendelkeznek a rendkívüli helyzetekre történő felkészüléssel kapcsolatos ismeretek átadására vonatkozóan. A kérdőív kérdéseit két csoportra osztottam, egyrészt feltártam a válaszadók vizsgálataim szempontjából releváns szociodemográfiai jellemzőit, másrészt megvizsgáltam, hogy azok milyen módon azonosulnak az előzetes interjúk során összegyűjtött állításokkal. Kutatásaim azt igazolják, hogy a megkérdezett felsőoktatási dolgozók jelentős része elvben egyetért azzal, hogy az agrárszakemberek képzésébe be kellene építeni a rendkívüli helyzetekre történő felkészítést is, de sokan úgy ítélik meg, hogy nem szükséges az, hogy napjainkban ez a felsőoktatás fejlesztésének prioritásai közé tartozzon. Mindez arra világít rá, hogy az elmúlt években a felsőoktatási rendszer sokkal inkább önmagával, mint a dinamikusan változó világ új igényeire adható válaszok megfogalmazásával volt elfoglalva. Véleményem szerint a kérdéskör oktatásában innovatív, interaktív, élményt adó módszerekre és a felsőoktatási intézmények együttműködésére lenne szükség.

Teljes cikk