Két évtized birtokkoncentrációs folyamatainak vizsgálata Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

Czimbalmos Róbert – Kovács Györgyi – Fehér Alajos

Kulcsszavak: birtokszerkezet változás, vidéki foglalkoztatás, multifunkcionalitás, diverzifikáció JEL-kód: Q12, Q15, R11

DOI: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.67.2.t.pp_123-138

Az Európai Unió és hazánk mezőgazdaságában az elmúlt évtizedek jellemző tendenciája volt a gazdaságok számának csökkenése, az egy gazdaságra jutó földterület folyamatos növekedése. Uniós csatlakozásunk óta a birtokkoncentráció még hangsúlyosabban van jelen. A tendenciát jól jelzik a 2010. és a 2020. évi Általános Mezőgazdasági Összeírások ide vonatkozó adatai. A 2010-es adatok szerint, a magyar mezőgazdasági művelés alatt álló terület több mint kétharmada a termelők alig 2,5 százalékának használatában volt. Ezt az országos tendenciát erősítette meg az 1997-2018 közötti időszakban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett kérdőíves felmérés-sorozatunk. A megyei és települési szintű vizsgálatainknál is az országos tendenciákkal találkoztunk, hasonló arányt tapasztaltunk, ez 2020-ra sem változott. Egy átrendeződés történt a nagy területtel rendelkezők méretkategóriáiban. A 300-500 és az 500-1 000 hektáros méretkategóriákban jelentősen emelkedett a földterület és a gazdaságok száma is, míg ebben a két legnagyobb méretkategóriában csökkent a földművelők száma és az általuk művelt terület is. Tulajdonképpen a most érvényben lévő támogatáspolitikához alkalmazkodott a gazdatársadalom: területeik szétdarabolásával, a tulajdonjogok szétírásával próbálták maximalizálni az elérhető támogatásokat. Fontos megjegyezni, hogy a „Földet a gazdáknak” kormányzati program keretében, 2015-2016 között újabb, mintegy 8 600 hektár – eltérő minőségű és méretű – addig bérelt, állami tulajdonú földrészlet került a gazdák tulajdonába. Azonban ez az állami lépés sem tudta csökkenteni a folyamatos birtokméret növekedést. A JNSZ vármegyében végzett kérdőíves felmérés-sorozatunk nagyban segítette a birtokkoncentráció mértékének, sajátosságainak, a farmdiverzifikáció és a multifunkciós mezőgazdaság feltárását, ugyanakkor elemeztük a terület- és tőkekoncentráció negatív és pozitív hatásait. Megfogalmazott hipotéziseink igazolódtak, összefoglalóan megállapítható, hogy egy folyamatos tőke- és birtokkoncentrációs folyamat eredményeképpen, a közepes- és nagygazdaságok folyamatosan erősödtek, a növénytermesztés túlsúlyba kerülésével a gépesítettség és a termelékenység jelentősen növekedett, míg a foglalkoztatottság csökkent. A farmdiverzifikációs folyamatok sajnálatosan az általunk elvárt szint alatt maradtak. Ebből a három évtized alatt kialakult csapdahelyzetből a gazdatársadalom számára a kitörést az ágazatok közötti torz egyensúly helyreállítása, javítása, a diverzifikáció és az Unió által is támogatott ökogazdálkodás arányának növelése jelentheti. Kérdéses ugyanakkor, hogy a következő támogatási ciklusban bevezetésre kerülő, méretkategóriáktól függetlenített, a hatékony gazdálkodást célzó támogatások elérik-e a kitűzött célt, vagy tovább gerjesztik a birtokkoncentrációt.

Teljes cikk