Az Európai Unió fejlődési kényszere és Oroszországhoz való viszonyának várható alakulása

Kovács János

Kulcsszavak: EU-orosz kapcsolatok, magyar-orosz kapcsolatok, fejlődési centrum és periféria, gazdasági világfejlődés, ipari fejlődés, tudás-transzfer

Oroszország továbbra is igen jelentős tényezője a világpolitikai helyzet alakításának, úgy is mint nukleáris nagyhatalom, úgy is mint alapanyag-termelő, valamint történelmi tapasztalatai és nemzetközi kapcsolatrendszere alapján is.

Magyarország minden bizonnyal a jövőben sem lesz képes alapvető nyersanyag- és energiaszükségletét belső forrásokból fedezni, így importra szorul, ugyanakkor a magyar gazdaságnak szüksége van partnerekre, felvevő piacra, különösen igaz ez a mezőgazdaságra. Ennek kapcsán felértékelődik az ellátási (beszerzési) biztonság, a gazdaságosság, a partnerség kérdése.

A rendszerváltozás előtti, több mint félévszázados kapcsolatrendszer előnyeit célszerű lenne kihasználni. Annál is inkább, mert az ún. szocialista modell letűnt, a mai Oroszország csak annyira a Szovjetunió utódja, mint a mai Magyarország a kádárinak, bár kétségtelenül mindkettőben maradtak bizonyos továbbélési jegyek is.

Szükség van az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok erősítésére, amit a közös gazdasági vállalkozások szolgálhatnak leghatékonyabban.

Az EU, mint gazdasági integráció alapvetően érdekelt Oroszország tagfelvételében, mert egyetlen gazdasági szövetség sem tud hosszú távon eredményes maradni, ha tevékenységének végzésében külső függőségbe kerül. Márpedig az EU sem energiahordozókban, sem nyersanyagban nem önellátó. Egyértelművé válik igen rövid időn belül, hogy Oroszország EU tagsága elsősorban az EU tagországok érdeke, amiből következik a bővítési politika új irányának az elkerülhetetlensége.
Amennyiben erősödik az EU–Oroszország kapcsolat, Magyarországnak érdeke a helyzeti előnyéből fakadó lehetőségek kihasználása, így az aktív együttműködés kialakítása.