Birtokstruktúra, birtokkoncentráció és üzemstruktúra alakulása Magyarországon 2010–2023 között

TÓTH PÉTER

Kulcsszavak: Kulcsszavak: gazdaságszerkezeti statisztika, standard termelési érték, földhasználat, állatállomány, gazdaságirányítók JEL-kód: Q10, Q12, Q15

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
Teljes cikk

A 2010 és 2023 közötti időszakban végrehajtott öt mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás eredményei részletes információkat nyújtanak, és kellő összehasonlítást biztosítanak a magyar mezőgazdaság szerkezetében bekövetkezett változások nyomon követésére. A vizsgált 13 évben folytatódott a hazai agrárgazdaságok számának már korábban is megfigyelt csökkenése. A növénytermesztő és állattartó gazdaságok aránya teljesen megváltozott: míg 2010-ben 40-45% volt az arány az állattartók javára, addig 2023-ban már 73% volt a növénytermesztők és csak 14% az állattartók aránya. A vegyes gazdaságok aránya folyamatosan mérséklődött, 2023-ban a gazdaságoknak már csak alig 8%-a tartozott ebbe a kategóriába. A gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan minden művelési ágban folyamatosan növekedtek az átlagos és medián birtokméretek, 2023-ban az átlagos mezőgazdasági terület nagysága 2010. évi értékének 4,5-szerese volt. Az állattenyésztésben is jelentős koncentrálódás következett be, minden állatfaj esetében visszaesett a tartók száma, 2023-ban már csak 76 ezer gazdaságban tartottak állatot, szemben a 2010. évi 250 ezerrel. Az egyes állatfajok darabszáma változatosan és eltérően alakult. A koncentrációt mutatja, hogy a közel másfél évtized során a legkevesebb, 4000 euró standard termelési értéket (STÉ) előállító gazdaságok száma csökkent a leginkább, míg a 15 ezer eurónál nagyobb STÉ-vel rendelkező gazdaságok részesedése több mint kétszeresére emelkedett. A gazdaságirányítók idősödése folyamatosnak tekinthető, és bár emelkedett a női vezetők aránya, 2023-ban 71%-uk férfi volt. 2010 és 2023 között a gazdaságot irányítók legmagasabb mezőgazdasági végzettségének tekintetében kedvező változások történtek, egyre kisebb a csak gyakorlati tapasztalatokra hagyatkozók aránya. DOI: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.69.5.t.pp_382-399