A szálas fehérjetakarmány-növény támogatásának vizsgálata a területi eloszlás és az igénylők típusa szerint a Magyar Államkincstár adatai alapján

LIPCSEI JÓZSEF - RITTER KRISZTIÁN

Kulcsszavak: Kulcsszavak: földalapú támogatások, támogatásmaximalizálás, passzív gazdálkodás, szálas fehérjetakarmány-növény, diverzifikáció JEL-kód: Q18, Q19

Teljes cikk
A földalapú támogatások megszerzése és megtartása kiemelt fontosságú lett a gazdálkodók számára. A folyamatosan bonyolultabbá váló szabályrendszerek miatt az uniós támogatások nélkülözhetetlen forrásokká váltak, amely mellett a termelés jövedelmezősége nem minden esetben pozitív. A forint gyengülése miatt még nagyobb súllyal jelenik meg a mezőgazdasági bevételek között. A gazdálkodók és földtulajdonosok számára mérlegelendő a termelés és támogatásigénylés összehangolása, a támogatások kapcsolása. Kutatásunkban a szálas fehérjetakarmány-növény támogatásigényléseit vizsgáltuk lakóhely/székhely szerint magánszemély és nem magányszemély igénylők között. Üzemméret kategóriákba sorolva határoztuk meg a forrásfelhasználást, amely rámutat a birtokkoncentrációra is. Területi egyenlőtlenségi mutatókkal támasztottuk alá az eredményeinket, miszerint a támogatások eloszlása továbbra is koncentrált, különösen a nagyobb üzemméretek javára. A korrelációs elemzések a magán- és nem magánszemély igénylők szoros összefüggéseire világítottak rá, amely kapcsolat az állattartó gazdaságok szerepével magyarázható. Vizsgálatunk alapján megfogalmazható, hogy a támogatási rendszer finomhangolása szükséges: a nagyobb gazdaságok ellenőrzésének szigorítása, a kisebb üzemek erősítése, a jogcímek célzottabb összehangolása az állattartással, valamint differenciált szabályozási eszközök bevezetése a területi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében.
DOI: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.69.6.t.pp_501-514