Agrárgazdaságunk nemzeti megközelítése

Nagy Frigyes

Kulcsszavak: közösségi és nemzeti agrárpolitika, EU döntések befolyásolása, fejlesztés és fenntarthatóság

Elvi kérdés, hogy milyen mértékben indokolt feladnunk nemzeti szuverenitásunkat az EU-ba történt belépés után. Különösen az agrárgazdaságban célszerű tiszta vizet önteni a pohárba. Gondolkodhatunk-e úgy, hogy mivel az agrárpolitika Brüsszelben dől el, nincsen más dolgunk, mint a közösségi szabályok betartása? Vagy vannak sajátos érdekeink, melyeket érvényesítenünk szükséges az EU törvényhozásában? A közösségi agrárpolitika mellett van-e lehetőségünk nemzeti agrárpolitikára, és az mely területeken, és milyen mélységben valósítható meg?

A közösségi agrárpolitika elsősorban a piacok stabilizálására irányul. Egyrészt megpróbál értékesítési biztonságot teremteni a gazdálkodóknak, másrészt a termelés piaci intézkedéseken keresztül történő befolyásolásával a túltermelés elkerülésére törekszik. Az egységes belső piac működtetése mellett egyre nagyobb szerepet játszik a termelés hosszú távú fenntarthatósága. Napjainkban a figyelem energiatermelés szempontjából is a mezőgazdaságra irányul. Ha egyoldalúan közelítjük meg a kérdést, elviselhetetlen terhelés várhat a természeti környezetre.

Az EU döntéseiben mi is részt veszünk, tehát van befolyásolási lehetőségünk a folyamatokra, különösen, ha összefogunk azokkal a tagországokkal, akiknek az érdekei hasonlók a magyar érdekekhez. Ez eredményesen valósult meg a költségvetési vitákban. Kiemelendő, hogy a közösségi agrárpolitika csak nemzeti agrárpolitikánkon keresztül valósulhat meg. Lehetséges befolyásolása mellett kiemelten célszerű kezelni azokat a területeket, amelyek nemzeti hatáskörben maradtak. Ha ezeket sorra vesszük, rájövünk, hogy az agrárgazdaság igen lényeges elemeiről van szó. A közösségi és nemzeti agrárpolitizálás összhangját meg kell teremteni. Ez feltétele agrárgazdaságunk fejlesztésének és fenntarthatóságának.