A külföldi tőke szerepe és a gazdálkodás eredményességére gyakorolt hatása az élelmiszeriparban

Hodina Péter – Lámfalusi Ibolya

Kulcsszavak: külföldi tőke, élelmiszeripar, nyereség­termelő-képesség, foglalkoztatás, termelékenység

A kilencvenes évtized első éveiben a külföldi tőkebefektetés egyik kiemelt célpontja az élelmiszeripar volt. A rendkívül gyors vállalat-felvásárlás és a megvalósított tőkeemelés hatására 1993-ban a (vizsgált) élelmiszeripar összes jegyzett tőkéjének már 43 százaléka volt külföldi tulajdonban. Ez a részesedés 2000-re meghaladta a 60 százalékot. A dinamikusan növekvő tőkebefektetési tendencia 2000 után megtört, s azóta minden évben, kisebb-nagyobb mértékben mind a jegyzett tőke, mind pedig a külföldi tőke csökken az élelmiszeriparban.

A 2000. évet megelőző időszakban az élelmiszeriparban jelentkező többletkibocsátás teljes egészében a külföldi tőkét is működtető vállalkozásokhoz kapcsolódott. A 2000. évben, illetve utána alapvető változás következett be: a külföldi tőkével működő vállalkozások termékkibocsátása mérséklődött, a csak hazai tőkével működőké pedig bővülni kezdett. A 2000. évet követően bővülő élelmiszeripari termékkibocsátás teljes egészében a csak belföldi tőkével működő vállalkozásokhoz kapcsolható. Amennyiben a vizsgált időszakban a külföldi tőkét működtető vállalkozások kibocsátását a csak belföldi tőkét működtetők növekedési ütemével vesszük figyelembe, az ágazat tizenegy év alatt megtermelt összes kibocsátása közel 30 százalékkal, 4830 milliárd forinttal lenne kevesebb.

Az élelmiszeripar gyors ütemű exportbővülése is jobbára a külföldi tőkével működő vállalkozásokhoz tapad. 2002-ben az összes élelmiszeripari vállalkozás alig több mint 12 százalékát képviselő külföldi tőkével működő vállalkozási csoport az ágazat összes exportjának 63 százalékát produkálta.

Az élelmiszeripar egészében 1993 és 2003 között több mint 20 százalékkal csökkent az átlagos állományi létszám, miközben a változatlan áron számított termelés 13 százalékot meghaladó mértékben nőtt. E két tényező hatására az élőmunka termelékenysége közel 40 százalékkal javult. A csak belföldi tőkét működtető vállalkozásoknál az élőmunka termelékenysége számottevően alacsonyabb, mint a külföldi tőkét működtető vállalkozásoknál.

Tizenegy év alatt az ágazat nyereségtermelő-képessége jelentősen változott. Az üzemi tevékenység eredménye, amely 1993. évben alig volt több mint 21 milliárd forint, 2002. év végén már meghaladta a 120 milliárd forintot, s ez közel hatszorosa volt az 1993. évinek. A két összehasonlított vállalkozási csoport üzemi tevékenysége eredményének árbevételre és saját tőkére vetített mutatói a kiegyenlítődés irányába mozdultak el. Ezzel szemben az adózás előtti eredmény ugyancsak árbevételre és saját tőkére vetített értékei nemhogy közelítenének, hanem még erőteljesebb különbségek alakulnak ki. A külföldi tőkével működő vállalkozások közel négyszer nagyobb adózás előtti eredményéhez azonban nem tartozott többszörös adófizetés.

A külföldi tőkét működtető vállalkozási csoportban a tizenegy év alatt kifizetett osztalék meghaladja a mindenkori külföldi tőke legmagasabb értékét. Másképpen kifejezve ez azt jelenti, hogy a magyarországi élelmiszeriparba befektetett külföldi tőke a befektetőknek már teljes egészében megtérült, a befektetett legmagasabb összegnél is több mint 30 százalékkal magasabb összeget vontak ki.

Teljes cikk