A magyar tejtermelés tőke termelékenységének parciális elemzése

Geszti Szilárd – Borbély Csaba

A tőkeértékelés egyik lehetséges, de nem az egyetlen módja a tőketermelékenység vizsgálata. A tőke fogalmának összetettségéből adódóan – a termelési tényezők közül – a tőke termelékenységének a meghatározása és nemzetközi összehasonlítása a legbonyolultabb folyamat. Ennek ellenére az EDF módszertana megteremti a lehetőséget a tőketermelékenység egy speciális (kg FCM tej/1000 euró) értelmezésére. A tőketermelékenység, mint mutató nemzetközileg összehasonlítható, de részletes elemzés nélkül egzakt következtetés egy adott telep tőke-gazdálkodásáról nem vonható le. Ebből következően a termelékenység elemzését ki kellett egészíteni a tőke-költség, és a tőketényezők termelékenységének az elemzésével, amely számos információt nyújtott a telep tőkegazdálkodásáról.

A magyar telepek tőketermelékenysége meghaladja az EDF telepekét. Ennek oka a kismértékű tőkelekötés, amelynek nagysága a 4 évben emelkedő tendenciát mutat. Az alacsony tőkelekötés oka a magas kamatoknak és a relatíve magas haszonáldozati költségnek köszönhető, amelynek következtében a magyar telepek kevesebb tőke alkalmazásával termeltek. A tőketényezők elemzése során kiderült, hogy a vizsgált magyar gazdaságok az amortizáció mértékénél nagyobb arányban fejlesztették a vizsgált tárgyi eszközöket, és a fejlesztés nagysága meghaladta az EDF telepek átlagát.

A tőke termelékenységéből adódóan a vizsgált magyar telepek tőkehasznosítása jobb, mint az EDF telepeké. Magyarországon kevesebb lekötött tőkét használnak a vizsgált telepek – szinte azonos technikai színvonal mellett – a termelés során, amely jelenleg versenyelőnyt jelent a tejtermelők számára.

A tejtermeléshez, mint gazdasági tevékenységhez nem csak a lekötött tőkére van szükség, hanem a termelés során felmerülő költségek fedezésére szolgáló pénzeszközökre is. Jelentősége Széles (2002) szerint a lekötött tőkénél is nagyobb, és a tőke termelékenységére is jelentős hatást gyakorol. Ebből következően fontos a három termelői csoport költségszerkezetének az összehasonlítása.

A három termelői csoportot eltérő költségszerkezet jellemzi. A magyar telepek esetében a közvetlen költségek szerepe jelentősebb, az EDF és a kelet-német gazdaságoknál a speciális költségeknek van nagyobb szerepe az összköltségben. A magyar telepek a takarmányozás, illetve az egyéb költségekben mutatnak nagymértékű lemaradást. Különösen nagy problémát jelent a takarmányozási költség (legkomplexebb költségtényező) csökkentése, mert változtatását a gazdasági paraméterek mellett takarmányozási hibából eredő állategészségügyi tényezők is befolyásolják. Csökkentését csak a takarmány minőségi összetétele (táplálóanyag tartalom) és az ökonómia szempontjainak együttes figyelembevételével lehet végrehajtani. A többi költségtényező viszonylatában a magyar telepek előnyben vannak az EDF és a kelet-német telepekkel szemben. Különösen nagy az előny a munkaköltség tekintetében. Vállalkozói oldalról a munkaköltség jelenleg komparatív előny.

A magyar tejtermelők a gazdálkodás eredményességét csak akkor tudják növelni, ha az előirányzott negatív irányú tejár-változás mellett csökkentik a termelés költségét és megváltoztatják a termelési tényezők szerkezetét.

Teljes cikk