A vidéki turizmus szerepe az Észak-Magyarország Régióban, különös tekintettel a vidékfejlesztésre a 2007-13. évi agrár- és vidékpolitika tükrében

Dávid Lóránt – Tóth Géza – Kelemen Nóra – Kincses Áron

Kulcsszavak: vidéki turizmus, falusi szállásadás, fizetővendéglátás, statisztikai elemzés, versenyképesség

Észak-Magyarország három megyéje közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legjelentősebb a magánszállásadás szerepe, a vendéglátók 50,5%-a található itt, Hevesben 41,6%-a, miközben Nógrád megyében 7,9%-a. Észak-Magyarország magánszállás férőhelyeinek eloszlása a 2005-ös adatokat vizsgálva területileg meglehetősen egyenlőtlen. A magánszálláshelyeken belül a 2005-ös adatok alapján a falusi szállásadás szálláshelyei 58%-ot tesznek ki, mellyel a régió eltér az országos megoszlástól. A legtöbb mutató vonatkozásában megállapítottuk, hogy a régió megyéinek falusi szállásadással, illetve magánszállásadással rendelkező települései társadalmi-gazdasági fejlettsége, illetve folyamatai sok tekintetben kedvezőtlenebbek az ilyen szállásadással rendelkező települések vidéki átlagánál, mely alapvetően meghatározza a helyi idegenforgalom jövőjét.
Területileg lényegében négy nagy csomópontot lehet elkülöníteni, ahol a magánszállások népességre vetített aránya kiugróan magas: Aggtelek térsége, Zemplén, Mátra-Bükk térség és a Tisza-tó környéke. A falusi szállásadásban a három megye közül csak Nógrádban csökkent a vendégéjszakák száma 2000-hez képest 2005-ben, míg a másik két megyében a vidéki átlagot meghaladó növekedés történt. A fizetővendéglátásban ezzel szemben míg vidéken a vendégéjszakák száma jelentős mozgások mellett lényegében stagnált, addig a régióban lassú, folyamatos a csökkenés.
A vizsgált években Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben differenciálódás, Nógrád vonatkozásában viszont kismértékű kiegyenlítődés játszódott le. A három megyét összehasonlítva a legnagyobb területi különbségeket Borsod-Abaúj-Zemplénben találjuk, s a nagyjából hasonló alaphelyzetből induló Heves és Nógrád megyék pályái elváltak egymástól. E folyamatnak köszönhetően Heves megyében a magánszállások vendégéjszakái vonatkozásában jóval nagyobb területi különbségeket találunk, mint Nógrádban.
A magánszállásadással rendelkező települések közül csak 4 jellemezhető komplex versenyelőnnyel idegenforgalmi szempontból, míg 46 többtényezős versenyelőnnyel. E települések hosszabb távon is a régió legmeghatározóbb települései magánszállásadás vonatkozásában. Sajnálatos módon a magánszállásadással rendelkező települések többsége versenyhátrányos. Vizsgálatunk szerint igen nagy problémát jelent az elterjedtség és a kihasználtság. Nagyon sok olyan település van, ahol ezeken kívül még a település elöregedése is meghatározó, mely befolyásolja a magánszállásadás jövőbeli folyamatait.
A magánszállásadás társadalmi-gazdasági összefüggéseit vizsgálva elmondható, hogy a magánszálláshelyek 1000 lakosra vetített számára és a vendégéjszakákra a demográfiai és a szociális ismérvek nincsenek komolyabb hatással. Azaz ilyen szálláshelyek létesítésének nem volt feltétele a megfelelő szociális-demográfiai környezet, illetve ezek a szálláshelyek nem képesek megteremteni ezt a környezetet, bár a demográfiai helyzet meghatározó a helyi idegenforgalom jövője szempontjából. A komplex gazdasági változóval már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Azt állapítottuk meg, hogy az átlagnál magasabb magánszálláshely arány átlagos gazdasági volumennel párosul, míg az átlag feletti gazdasági teljesítés átlagos magánszállás adatokat ad településszinten. Feltételezhetően az erősebb gazdasági jelenlét az idegenforgalomban nem a magánszálláshelyek számának növekedésével, hanem a kereskedelmi szálláshelyek számával van szorosabb kapcsolatban, de ezt az összefüggést ebben a kutatásban nem elemeztük. Az erős magánszálláshely potenciálnak pedig nincsen meghatározó gazdasági ereje. A vizsgálatokból azt a tapasztalatot vonható le, hogy a magánszálláshelyek minden külső körülmények között megtalálhatóak, nemcsak az „elméletileg” megfelelő környezet biztosítása esetén.

Teljes cikk