Mezőgazdasági kisvállalkozások támogatási formái

Kocsisné Andrásik Ágota – Tenk Antal – Molnár Barna

A garanciarendszerek önmagukban nem vizsgálhatók, csakis a mindenkori gazdaságpolitikai célok, a már működtetett intézményrendszer és a kialakult hitelrendszer tükrében. A fejlett piacgazdaságok zöme kormányzati szinten deklarált, a kisvállalkozások segítésére irányuló garanciaprogramokkal rendelkezik, melyeket jól működő intézményhálózat hajt végre. A hazai hitelgarancia intézmények többsége a ’90-es évek elején közel azonos időpontban kezdte meg a működését. Működési formájuk, logikájuk és tulajdonosi struktúrájuk eltérő, de a cél közös: segíteni a kis- és középvállalkozások kibontakozását és fejlesztését, amennyiben a vállalkozók nem rendelkeznek a hitelfelvételhez elegendő fedezettel.

Az európai integrációhoz való csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaságot a finanszírozási oldaláról is újra kell gondolni. Különösen igaz ez a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokra. Az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások – objektív okok következtében – eddig is hátrányos helyzetben voltak, az EU csatlakozást követően pedig – az ott alkalmazott támogatási rendszer miatt – helyzetük tovább romlik. A kisvállalkozások döntő többsége csak kis projektek végrehajtására képes, mivel az előírt pályázati feltételeknek (saját erő, foglalkoztatás, birtoknagyság stb.) nem felelnek meg.

A jövő legfontosabb feladata, olyan viszonyok megteremtése, amely állami szerepvállalással növelni tudja az erre alkalmas kisvállalkozások versenyképességét. Már az is komoly segítség lenne számukra, ha a nemzeti támogatások hatására a siker reményében pályázhatnának EU strukturális és vidékfejlesztési forrásokra (alapokra). Az első időszakban önerőből erre biztosan nem lesznek képesek, ezért célszerű szervezett formában szakembereket biztosítani számukra, különösen beruházási tevékenységük optimalizálása céljából.

Teljes cikk