A magyarországi agrárgazdaság helyzete az uniós taggá válás küszöbén

Antal Katalin – Guba Mária – Kovács Henrietta

Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén indokolt röviden áttekinteni az elmúlt évek agrárpolitikai céljait, illetve ennek megvalósulását, s az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény hatálya alatt a magyar agrárgazdaság teljesítményének alakulását.

A magyar agrárpolitikai célokat a rendszerváltás után a kormányprogramok tartalmazták. Az agrárpolitika számára követendő alapelveket az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény fogalmazta meg. E szerint a fő célkitűzések a termelés versenyképességének javítása, a mezőgazdasági termelés és a piaci szabályok feltételeinek olyan alakítása, melynek eredményeként a lakosság élelmiszerkereslete elsősorban hazai termékekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben kielégíthető legyen. Fontos cél a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtése, a viszonylagos előnyöket kínáló természeti és gazdasági erőforrások racionális kihasználása, az exportorientált termelés szolgálatába állítása, a vidék lakosságmegtartó-képességének javítása, az agrárinnováció segítése.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény preambulumában a törvényhozás indokaként kimondta, hogy a mezőgazdaság, a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása, az erdő- és vadgazdálkodás, a halászat kiemelten fejlesztendő nemzetgazdasági ágazat, valamint, hogy a nemzetgazdaság fejlődése, átalakításának befejezése, modernizálása csak növekvő agrárteljesítmény mellett lehetséges.[1]

A magyar agrárgazdaság a rendszerváltás után 1993-ra mélypontra került, s az azóta eltelt tíz éves időszak alatt kellett (volna) a mindinkább liberalizálódó kereskedelem feltételei között megfelelni a piaci versenynek, a hazai és külpiaci értékítéletnek. A mezőgazdasági termelőknek meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a korábbi kiszámíthatóság, a termékértékesítés viszonylagos biztonságának, az elérhető árak, illetve termékjövedelmek relatív stabilitásának megszűnéséhez. További fontos változás, hogy a termelés volumen- és szerkezetváltozásában erősödött a piac, illetve az árak szerepe. Az EU csatlakozás a természetföldrajzi adottságok, a kialakult termelési feltételek és eredmények alapján a nemzetgazdaság fejlődése, modernizálása érdekében mind élesebben vetette fel a mezőgazdaság fejlesztésének, az agrárteljesítmények növelésének szükségességét.

De mi is jellemzi valójában a magyar agrárgazdaságot?
- A vizsgált időszakban a magyar mezőgazdaság bruttó termelésének növekedése elmaradt a világ és az EU tagországok növekedésének mértékétől. Jelenlegi volumene még mindig csak a négy évtizeddel ezelőttinek felel meg.
- Az agrárgazdaság költségvetési támogatásának mértéke egy év kivételével meghaladta az agrártörvényben előírt mértéket.
- A beruházások évenkénti összege bár folyó áron számottevően bővült, a volumenindex alapján alig növekedett.
- A mezőgazdasági vállalkozók jövedelme 2002-re gyakorlatilag a felére csökkent, a termelés hatékonysági mutatóinak többsége nem javult, és továbbra is jelentősen elmarad az EU átlagától.
- A mezőgazdaságban foglalkoztatottak keresete reálértékben is növekedett, ezzel együtt nem közeledett a nemzetgazdaság más ágaiban kimutatott keresetekhez.

[1] Az „agrártörvény”-t a Horn-Kuncze kabinet időszakában fogadták el, s csak rövid ideig érvényesült, mert a következő 1998-2002 ciklusban már nem kapott kellő figyelmet (Szerkesztő).

Teljes cikk