A szomatikus sejtszám vizsgálata a nyerstejben

Gere Tibor

Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett nagyüzemi tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, milyen genetikai és környezeti feltételektől függ a sejtszámmal jellemezhető tőgyegészségi állapot. A vázolt célok elérése érdekében a tehenészet 178 bikától származó 1601 tehene tejének 130 920 különböző adatát gyűjtöttük be és dolgoztuk fel.

A feldolgozás a tejminták szomatikus sejtszámára, a tej beltartalmi értékeire, a fejési és a termelési időszakra (reggeli vagy esti befejés, havi, negyedéves, féléves, laktációs tejtermelés) és az apai származásra terjedt ki. Az adatfeldolgozást a Károly Róbert Főiskola Állattenyésztéstani Tanszék számítógép programjában rendelkezésre álló programcsomagok felhasználásával végeztük. Az adatgyűjtés és feldolgozás 1996. január 1. és 1996. december 31. közötti időszakra vonatkozik. Összesen 5235 befejés adatai szerepelnek a feldolgozásban.

A statisztikai feldolgozás eredményei szerint a szomatikus sejtszám varianciájának legnagyobb hányada ( 13,7% ) a teheneknek, kisebb, de még mindig jelentős hányada (5,8% ) a bikáknak volt tulajdonítható. A tulajdonság jelentős maradék varianciája (60,81%) jelzi, hogy a szomatikus sejtszám varianciáját az értékelt tényezőkön kívül még sok más tényező is befolyásolja. A vizsgált tulajdonságok öröklődhetőségi koefficiensei többségükben megfelelnek a szakirodalomban közölt h2 értékeknek. Tenyésztési szempontból fontosnak tűnik az az eredmény, hogy az első laktáció alapján számított h2 koefficiensek jelentősen meghaladták az összes (7) laktáció alapján számított értékeket (h2 =0,54 vs. 0,14). A szomatikus sejtszám hónapok szerint számított átlagai viszonylag csekély ingadozást mutattak, az előfordult kiugróan magas értékeket átmeneti alomszalma hiány idézte elő. Nem mutatkozott különbség a reggel vagy este, napi egyszer vagy kétszer fejt tehenek tejének szomatikus sejtszámában, ugyanakkor a sejtszám meglehetősen nagy variabilitást, így erős környezet függőséget mutatott (CV % szélső értéke 24 és 51%).

Teljes cikk