A hazai tojótelepek műszaki és állatvédelmi állapota

Németh Anett – Vincze Judit – Falusi Bálint

Kulcsszavak: tojótelepek, állatvédelem, műszaki állapot

Az állatvédelmi szempontokat figyelembe véve a 2001 évi felmérésben a vizsgált tojóistállók 46%-a felelt meg az előírásoknak. A második felmérés (2004) hasonló kondíciókkal már kedvezőbb képet mutatott, mivel a tojóistállók 57%-a tett eleget a 2001-ben érvényes feltételeknek. A szabályozás időközbeni módosítása azonban ezt a képet kedvezőtlen irányba módosította, mivel az egy tojóra jutó megnövelt ketrecterület a tojóistállók 31%-ában valósult meg. Az Európai Unió tojótyúktartásra vonatkozó állatvédelmi szabályozása élénk vitát váltott ki a szakemberek körében. Sokan közülük úgy vélekednek, hogy az állatbarát technológiák szorgalmazói nem vették figyelembe az alapvető szakmai szempontokat, a termelőkkel szembeni elvárások irreálisak, nem teremtenek egyensúlyt a termelés hatékonysága és az állat igényei között. Az uniós követelményeknek való megfelelés hazánkban is számos kérdést vet fel. A hazai tojástermelésben új tojóistállók létesítése szükséges, a megnövekedett tojónkénti férőhelyszükségletnek köszönhetően. A 2004. évi vizsgálat eredményeit alapul véve mintegy 1 742 000 darabbal több tojó férőhely szükséges 2012-ig. Svájc már betiltotta, és Németország 2007-től tiltja be a ketreces termelés minden formáját, de a ketreces tojás importja továbbra is lehetséges. A feldolgozóipart csak akkor érdekli a tartástechnológia, ha annak többletköltségeit érvényesíteni tudja az értékesítési árban. A magyar tojásszektor ha felismeri ezt a piaci rést és a hazai feljavított ketrecekben megtermelt tojást tovább feldolgozza, akkor a 2007-2013-as időszakban az Unió piacain magasabb hozzáadott értékű terméket értékesíthet.