A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a Gazdálkodás folyóiratban II.

Tenk Antal

Kulcsszavak: elmélet (módszerek) és gyakorlat (alkalmazások) kapcsolata, a matematikai alapú tervezés előtérbe kerülése, vállalati és üzemi (ágazati) tervezés.

A Gazdálkodás előző számában – a témában megjelent 29 forrásmunkára alapozva – az 1959-1972 közötti években fokozatosan terjedő, a gyakorlatban is egyre inkább elfogadott (és alkalmazott) gazdaságmatematikai módszerekről, azok mezőgazdasági alkalmazásának/alkalmazhatóságának kérdéseiről írtunk. Ez az időszak elsősorban az elméleti alapozás és a módszertani tapasztalatszerzés időszaka volt. A hazai mezőgazdaságban korábban egyszerűen nem volt igény ilyen módszerek alkalmazására, így az elméleti alapozás is csak késve indulhatott meg, majd az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetése adott lendületet ennek a folyamatnak. A tudományos műhelyeknek – így a Gazdálkodásnak is – köszönhetően erre az időszakra már megtörtént a gazdaságmatematikai módszerek elméletének részletes bemutatása, sőt, számos módszer gyakorlati kipróbálása is. Az új gazdaságirányítási rendszer – a köznyelvben „új gazdasági mechanizmus” – egyik következménye a gazdasági törvényszerűségeknek szabadabb (mai szóhasználattal „liberalizáltabb”) érvényesülése, és így a jövőbeni események objektív alapokon nyugvó előrejelzése, tervezhetősége. Így nem meglepő, hogy ebben az időszakban (1970-1980 között) a gazdaságmatematikai alapú tervezés különféle területei és módszerei gyakran szerepeltek a Gazdálkodás hasábjain is.