Az együttműködési formák kialakulása és fejlődése a XX. századi magyar mezőgazdaságban

Troján Szabolcs – Csizmadia Máté – Csordás S. Tibor

Kulcsszavak: belterjes mezőgazdaság, koncentráció, gazdasági együttműködés, integráció, termelői szervezetek

A magyar mezőgazdaságban elterjedt együttműködési formák típusai alapjaiban eltérnek a nyugat-európai országok integrációs formáitól. Ennek oka elsősorban a II. világháború után végrehajtott kollektivizálási folyamat által kialakított birtokstruktúra és a politikai háttér. Tanulmányunkban bemutatjuk a magyarországi együttműködések változatos formáit, melyek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban terjedtek el. Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti termékpályák összezárultak és lehetővé tették a korszerű termelést. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint ezekkel párhuzamosan működő termelési rendszerek és agráripari kombinátok a kor legmodernebb technológiáit (termelési, tenyésztési és műszaki) használva világszínvonalú termelést folytattak.
A rendszerváltozást – 1989-et – követő időszakban a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar között kialakult zárt termékpályák feldarabolódtak, és a nagyüzemi gazdálkodást felváltotta az elaprózódott földbirtokra alapozott gazdálkodás, aminek következtében jelentősen csökkent a mezőgazdaság termelési hatékonysága és versenyképessége. Az EU-csatlakozást (2004) megelőző években egyre fontosabbá vált a Nyugat Európában elterjedt együttműködési formák, pl. termelői csoportok kialakítása és elterjesztése. Napjainkban (2008) a termelői csoportok részesedése a mezőgazdasági termelésből nem jelentős.

Teljes cikk