Az ökológiai gazdálkodás hatékonysági kérdései

Alvincz József – Koltai Judit Petra

Kulcsszavak: ökológiai gazdálkodás, munkaerő-állomány, bruttó termelési érték, költség, hatékonyság

Az életszínvonal emelkedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges táplálkozás, és ugyanakkor a mezőgazdasági termelésben jelentkező árutöbbletek kitörési pontok keresésére ösztönzik a gazdálkodókat, így az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdaságban tevékenykedők egy csoportjának teljes, illetve részbeni megélhetési alapul szolgálhat. 2005-től azonban jelentős visszaesés tapasztalható mind az ökológiai termelésbe vont terület nagyságát, mind az ökológiai gazdaságok számát tekintve, a gazdálkodók egy része ugyanis különféle más integrált programokba kapcsolódott a kedvezőbb feltételek és a magasabb támogatási összegek miatt.
Az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret tekintetében szignifikáns különbség alapvetően nem állapítható meg. Mindez azonban nem mond ellent azon sajátosságnak, amely szerint az ökológiai gazdaságok jelentős részére jellemző extenzívebb gazdálkodás indukálja is a nagyobb méretet, de az ok-okozati összefüggés fordítottja is igaz. Vizsgálataink szerint az ökológiai gazdálkodásnak átlagosan 7-27%-kal magasabb az éves munkaerő-szükséglete 100 ha mezőgazdasági területre vetítve a 2006-2007-es esztendők vonatkozásában. Az ökológiai gazdálkodás költségigénye átlagosan 30-40%-kal alacsonyabb a hagyományos gazdálkodáshoz képest a vizsgált esztendők és gazdálkodói kör vonatkozásában. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságoknál az értékesítés nettó árbevétele nem éri el a konvencionális gazdaságokét az alacsonyabb termésátlagok és a fokozatosan csökkenő értékesítési átlagárak következtében, annak ellenére sem, hogy az agrártámogatások ennek a deficitnek az ellensúlyozását szolgálják.
Míg az egyéni ökológiai gazdaságok jövedelmezőségi mutatói javultak a fennálló támogatási rendszer lehetőségeinek kihasználása, a minőségi termékek iránti kereslet növekedése, az értékesítési módok (biotermékek piaca, közvetlen termelői értékesítés), valamint a kedvezőbb időjárási feltételek következtében; addig a társas ökológiai gazdaságok 2006-tól már veszteségesen működtek. Ez utóbbi elsősorban az értékesítés nettó árbevételének csökkenésére vezethető vissza.
A jelenlegi helyzetben megoldást jelenthet, ha az ökológia gazdaságok piaci pozíciójuk erősítése, illetve javítása érdekében vertikális integrációkba tömörülnek, illetve az általuk előállított termékek hozzáadott értékét a feldolgozó kapacitások létesítésével, illetve bővítésével növelik.

Teljes cikk