A fenntartható fejlődést szolgáló paradigma

Mészáros Sándor

Kulcsszavak: gazdasági paradigmák, fenntarthatóság, klímaváltozás, globalizáció, modellezés

Az uralkodó neoklasszikus paradigma alapján a 20. század második felében a gazdasági növekedés a várható klímaváltozás, a Föld természeti erőforrásai és a társadalmi egyenlőtlenségek figyelembe vétele nélkül ment végbe. Erre a helyzetre szolgált válaszul a fenntarthatóság koncepciója, amely az utóbbi két évtizedben globális mozgalommá vált és nemzeti alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához vezetett. A gazdaság működésére azonban igazán új paradigma mégsem született, bár a közgazdaságtan a komplexitás irányába látszik fejlődni.
Az új (transzdiszciplináris) paradigma eddigi hiánya ellenére a szükséges változások irányai már felismerhetők: a fosszilis energiaforrások mielőbbi helyettesítése és az erdőgazdaság kiemelt kezelése (Low Carbon Economy), valamint az ökoszociális piacgazdaság irányába való fejlődés. Az államoknak ezért (a vállalatokkal és az egyénekkel szemben is) a közérdeket szükséges képviselniük: a beruházások (egy jelentős részének) ökológiai, illetve szociális célokra történő reallokálását, mérsékelve az egyes társadalmi rétegek közötti jövedelemkülönbségeket. A polgároknak (fogyasztóknak) pedig környezettudatossá, takarékossá (energia, élelmiszer, víz) és megfontoltabbá (hitel) kell válniuk.
Magyar viszonylatban a továbblépéshez tanulmányozni szükséges a gazdaságtudomány új fejleményeit, az egyetemi oktatásba pedig célszerű bevezetni legalább az ökológiai közgazdaságtan alapjait. Modellezéssel pedig fel kellene tárni az egyes gazdasági célok, diszciplínák, gazdasági szereplők és társadalmi rétegek közötti érdekellentétek feloldásának és kezelésének módjait. Gyakorlati lépésként pedig low carbon rendszerű mintatelepülések (ökofalu) létrehozása – ami vonzó példát, húzóerőt jelenthetne a szélesebb körű klímavédelmi törekvések számára – célszerű.

Teljes cikk