Újabb feszültség a láthatáron az élelmiszer- és bioüzemanyag-ipar között?

Popp József – Somogyi Andrea – Bíró Tamás

Kulcsszavak: élelmezésbiztonság, energiabiztonság, bioüzemanyag-gyártás, második generációs bioüzemanyag

Az élelmiszerek szinte megállíthatatlannak tűnő drágulása 2006–2008 között a világ egyes térségeiben zavargásokhoz és a politikai stabilitás megrendüléséhez vezetett. Különösen fejlődő országokban súlyos a helyzet, ahol a legszegényebb rétegek jövedelmük döntő hányadát élelmiszerekre költik. Az agrárpiacokon a kereslet vált meghatározóvá, nemcsak mennyiségi (humáncélú és ipari felhasználás rohamos növekedése), de minőségi értelemben (élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változása) egyaránt. Árkilengések persze korábban is előfordultak, de a 2007/2008. gazdasági évben tapasztalt ársokkot számos tényező együttesen idézte elő. Első helyen áll a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása, a média azonban az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonította. Nem véletlen, hogy az élelmiszerárak növekedéséről szóló elemzések többnyire szélsőségesen ítélték meg a bioüzemanyag-ipar szerepét. Időközben folyamatosan emelkedett a globális bioüzemanyag-gyártás és az ahhoz felhasznált nyersanyag mennyisége, de azok piaci ára mégis csökkent, legfeljebb stagnált.
Az élelmezésbiztonságban fontos a fizikai kínálat, mert az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendő pénzük az élelmiszerek vásárlásához, vagyis az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról van szó. A várható újabb élelmiszerválság elsődleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz, mivel az élelmiszer iránti kereslet jövedelemrugalmassága csekély. A kínálati oldalon az időjárás hatásai (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsősorban a vízhiány alakulása határozza meg. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditásban, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását is.
A növekvő olajárak miatt egyre inkább előtérbe kerül az energiabiztonság kérdése, ami a bioüzemanyag-gyártás további növeléséhez vezet. A bioüzemanyag-gyártás egyelőre a nemzeti energiapolitikának megfelelően elsősorban a belső piac igényeit elégíti ki, ennek ellenére az utóbbi években megfigyelhető volt a külföldi befektetések növekedése is. A világ két legnagyobb bioüzemanyag-piaca az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások fő kedvezményezettjei pedig Brazília és Európa. Brazília azért vonzó befektetői célpont, mert bőséges nyersanyaggal és feldolgozói kapacitással, valamint potenciális exportpiaccal rendelkezik. Az USA és Brazília komoly nettó exportőr a bioüzemanyag-gyártásban felhasznált nyersanyagokból, ezzel szemben az EU, a világ első számú biodízel-gyártója pedig nettó importőr olajnövényekből és növényolajból. Az összes üzemanyag-fogyasztáson belül tovább nő a gázolaj már amúgy is magas, közel 65%-os aránya. Ebből következik, hogy az EU dízelolajból is egyre nagyobb importra szorul, benzinből viszont egyre nagyobb exportra kényszerül. A paradox helyzetet mutatja, hogy a nettó gabonaexportőri pozíció az etanoltermelésnek kedvezne, de az üzemanyag-fogyasztáson belül a benzin csökkenő aránya a biodízelhez képest relatíve kevesebb etanol bekeverését jelenti.
A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2009-ben a gabonatermés 7%-át használták fel, az előállított melléktermék (nedves és száraz gabonatörköly) figyelembevételével azonban a nettó gabonafelhasználás a termelésnek csupán 4,7%-át tette ki. Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzemanyag célú etanoltermelést. Az etanolgyártásban felhasznált nádcukor és cukorrépa aránya meghaladja az éves globális termelés 10%-át. Ennek ellenére az etanolgyártás szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét, ugyanis Brazíliában a kombinált cukor- és etanolgyártással foglalkozó üzemek arányától és termelési döntésétől függ, hogy éppen mennyi cukrot, illetve etanolt állítanak elő. Mivel az etanol- és cukortermelésre egyaránt alkalmas feldolgozók aránya viszonylag kicsi, ezért csak néhány százalékban változhat a cukornád felhasználása etanol- és cukorgyártásra.
A biodízel-gyártás hatása a globális növényolajpiacra már sokkal jelentősebb, mert 2009-ben a világszerte előállított növényolaj 11%-ából készült biodízel. Az EU-27-ben az összes növényolaj-termelés kétharmadát teszi ki a biodízel nyersanyagszükséglete. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nőtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át jelenti.
Összességében aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energiatermelés között. Brazíliában ma a szántóterület 2,5%-án állítanak elő cukornádat, annak 57%-ából etanolt. Így az etanoltermelés területlekötése a szántó alig 1,5%-át teszi ki. Az USA-ban a 2022. évi kötelező bioenergia-felhasználás kötelezettségének teljesítése a szántóterület 15%-át veszi igénybe. Ugyanez vonatkozik az EU-ra is 2020-ra, ha a felhasznált bioüzemanyag 30%-át importálják. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabonaalapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekből (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék stb.) állítják elő, vagy importálják. A globális biodízel-termelésben a fő nyersanyag továbbra is a repce és szója lesz. Európa, Észak- és Dél-Amerika lesz a biodízel-gyártás meghatározója, ugyanis a világ fő repce- és szójatermelő országairól van szó. A növekvő biodízel-gyártás több szójaolajat igényel, ugyanakkor Európában a növényolaj kínálata egyre korlátozottabb lesz. Európa marad a növényolaj/olajnövény fő importőre. Az alternatív nyersanyagok, mint a jatropha és a manióka jelentősége nő, különösen a nyersanyag-ellátási problémával küszködő Kínában és Indiában.
A második generációs bioüzemanyagok kiterjedt piaci bevezetése még várat magára. Egyelőre még csak korlátozott mértékben használnak fel cellulózalapú nyersanyagokat a bioetanol-gyártásban, illetve állati zsírokat és használt sütőolajat a biodízel-gyártásban. A 2007/2008-as gazdasági évben kialakult feszültség az élelmiszer- és bioüzemanyag-előállítás között újra napirendre kerül(het), amikor a globális gabona- és olajosmag-készletek csökkenésével párhuzamosan újra emelkednek az árak.

Teljes cikk