Agrárkérdések, alapkérdések, a termőföld

Alvincz József

Kulcsszavak: birtokrendezés, üzemszabályozás, földpiac, földár, családi gazdaságok

A termőföld kérdése a „rendszerváltástól” kezdődően új megvilágításba került. Az azt megelőző évtizedekben hazánkban uralkodó marxi munkaérték-elmélet alapján a termőföldnek, mint a mezőgazdaság legfőbb termelési tényezőjének – mivel az nem a munka eredményeként keletkezett –, hivatalosan nem volt értéke. Nem létezett valójában földpiac sem. A magántulajdon körében hagyott kis parcellák esetenkénti adásvétele még csak jelzőértékként sem volt értelmezhető a föld árára vonatkozóan.
Az elmúlt két évtized agrárpolitikai koncepciótlansága, és ebből eredően a birtokpolitika, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozás elmaradása következtében a hazai földtulajdon-, valamint a birtokviszonyok a kárpótlási folyamat eredményét, illetve annak tovább torzult módosulásait tükrözik.
A bemerevedett birtokszerkezeten nehéz változtatni. A birtokrendezés és annak egyik formája, a földcsere tekintetében az érdekképviseleti szerveknek – MAGOSZ, MOSZ, valamint az Agrárkamara – és az egyes települési közösségeknek lehet katalizáló szerepük.
Szükséges a mezőgazdasági üzemszabályozás jogintézményének a bevezetése. (Erre az EU hét tagállamában, valamint Norvégiában és Svájcban is találunk példát.)
A külföldiekre és a hazai jogi személyekre vonatkozó földvásárlási tilalom meghosszabbítása mellett a birtokrendezés céljából indokolt támogatást kérni az EU-tól, vagy pedig a jelenlegi támogatási keretösszegen belül forrásátcsoportosítást szükséges végezni.
A családi gazdaságok kiemelt támogatása érdekében EU-konform intézkedések bevezetése, illetve újraélesztése szükséges.

Teljes cikk