Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban

Mészáros Sándor – Szabó Gábor

Kulcsszavak: teljes tényezőhatékonyság, hatékonyságorientált agrárpolitika, foglalkoztatásorientált agrárpolitika

Magyarország sem térhet ki a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését célzó világgazdasági verseny elől, elsősorban az exportpiacok védelme, de a hazai fogyasztók megtartása érdekében is. A kelet-európai EU-tagállamokhoz viszonyítva e versenyben jelenleg helytállunk, ugyanakkor szembesülni kell azzal, hogy a hatékonyság mértéke ágazatonként és üzemenként rendkívül differenciált, ami jelentős tartalékok meglétére utal. Az agrárirányítás azonban nem teheti meg, hogy egyoldalúan csak a hatékonyság szempontjának rendelje alá a mezőgazdaság üzemi és termelési szerkezetét, mert a foglalkoztatási és a környezetvédelmi (természetvédelmi) aspektusok szintén figyelmet érdemelnek. Fontos lenne elérni, hogy a mezőgazdaság eltartóképessége legalább egyes régiókban (Tiszántúl, Észak-Magyarország, Dél- Dunántúl) javuljon (a termelés belterjesítése révén). A hatékonyság és a foglalkoztatás növelésére irányuló törekvések ütköztetése alapján mi jelenleg kétféle országos szintű mezőgazdaság-fejlesztési stratégiát különböztetünk meg: az egyik a hatékonyságorientált, a másik a foglalkoztatásorientált fejlesztés. Mindkét stratégia mögött más-más érdekeltség, üzemtípus (és méret), termelési szerkezet, végső soron mezőgazdasági szektor áll. Az egyik vagy másik stratégia előtérbe állítása politikai döntés, pontosabban döntéssorozat kérdése. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérően, a stratégiai döntések megalapozásánál egzakt, a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat egyaránt figyelembe vevő hatásvizsgálatokra kerüljön sor.