Agrárgazdaságunk jelene és jövője

Kapronczai István

Kulcsszavak: kritikus pontok, piaci lehetőségek, földbirtok-politika, Közös Agrárpolitika, öntözésfejlesztés, élelmiszer-feldolgozás

A magyar mezőgazdaság az elmúlt egy-két évtizedben nem volt olyan kedvező gazdasági kondícióban, mint az elmúlt három évben. A kedvező helyzet kialakulásában közrejátszott a mezőgazdasági termékek termelői árainak emelkedése, az EU támogatási rendszere és a több mint húsz éve stabil üzemszerkezet. Ezzel szemben a hazai élelmiszer-gazdaság kritikus pontja az élelmiszeripar helyzete. Csökken a termelése, alacsony a jövedelemtermelő potenciálja és elégtelen a tőkeellátottsága. Ahogy kivonult a külföldi tőke az ágazatból, úgy csökkent a jegyzett tőke is, mert hazai vállalkozói körök nem voltak képesek pótolni a tőkecsökkenést.
Az agrárgazdaság jövőbeni pozícionálásához elsősorban azokat a stratégiai kérdéseket célszerű meghatározni, amelyek lehetőségeket és kockázatokat hordoznak magukban. Ezek közül a következők emelhetők ki: piaci lehetőségek; földbirtok-politika; Közös Agrárpolitika; öntözésfejlesztés; élelmiszer-feldolgozás. A piaci lehetőségek közül elsősorban a félkész és késztermékek exportarányának növelését ajánlatos célként meghatározni, mert ha csak alapanyagot visznek ki, akkor azzal együtt munkalehetőségek is távoznak az országból. A földbirtok-politikában lehetőségek és kockázatok is rejlenek. Pozitív hozadékot jelentenek a társadalmi hatások, míg a gazdasági következményekben vannak kockázatok. Ez utóbbiak ellensúlyozhatók. A 2014–2020 közötti Közös Agrárpolitikában nagyobbak a veszélyek, ami elsősorban abból adódik, hogy a tagországi döntések jelentős differenciálódáshoz vezethetnek az egyes üzemcsoportok támogatásában. Az ezzel kapcsolatos magyar döntések racionálisak, a status quo fenntartásának irányába mutatnak. Végül stratégiai célként indokolt meghatározni az öntözési kapacitások újraélesztését, de azt is látni kell, hogy az öntözés csak meghatározott feltételek teljesülése esetén gazdaságos.