Sertéstartó gazdaságok eszközellátottságának vizsgálata, különös tekintettel a beruházásokra

Ábel Ildikó – Hegedűsné Baranyai Nóra

Kulcsszavak: sertéságazat, beruházás, beruházási támogatások, tárgyi eszközök, értékcsökkenés, Q12

A tanulmány célja a hazai sertéstartás vizsgálata, különös tekintettel a gazdaságok eszközellátottságára, a tárgyi eszközök összetételére, az értékcsökkenés volumenére, a bruttó és a nettó beruházások és az igénybe vett támogatások nagyságára.
A kutatás alapján megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok kedvezőtlenebb helyzetben voltak, hiszen a beruházások értéke csak 2012-től haladta meg az értékcsökkenést, azaz a fejlesztést nem szolgálták. Ezzel szemben a gazdasági társaságok beruházási tevékenysége növekvő tendenciát mutat, mivel a támogatások nyújtotta lehetőségeket jobban ki tudták használni. Még akkor is igaz ez, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a vizsgált időszak utolsó évében már az egyéni gazdaságoknál is emelkedett a beruházási támogatások igénybevétele. A társas gazdaságoknál az egy évet meghaladó, nagyobb volumenű ingatlanberuházások voltak a jellemzők, az egyéni gazdaságok pedig inkább a gép- és a tenyészállat-beszerzést részesítették előnyben.
Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált időszak alatt az 50 alatti számosállattal rendelkező sertéstartók a tenyészállat-állomány növelésére törekedtek, emellett csökkenő ingatlan- és gépberuházás volt jellemző rájuk. A közepeseknél (50–150 számosállat) a helyzet már nem volt ilyen egyértelmű, 2010-ben a tenyészállat-, 2011- ben az ingatlan-, 2012-től pedig a gépberuházások voltak a meghatározók. A 150 feletti számosállattal rendelkező gazdaságoknál az első két évben a tenyészállat-beszerzés, az utolsó két évben pedig az ingatlanfejlesztés dominált. A nettó beruházások értéke a kis és közepes vállalkozások esetében is negatív volt, fejlesztéseik elmaradtak, az eszközök folyamatosan elhasználódtak, pótlásuk nem valósult meg. A fejlesztések megvalósítására a vizsgált időszakban leginkább a „nagy” gazdaságoknak volt forrásuk, valamint a beruházási támogatások nyújtotta lehetőséget is egyértelműen ők tudták kihasználni.
Megállapítást nyert, hogy az alacsony állatlétszámmal rendelkező vállalkozások esetében nem vagy csak alig beszélhetünk tárgyieszköz-fejlesztésről. A nagyobb állatállományú sertéstartók már megvalósítottak ugyan beruházásokat, de az későbbi vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy ezek a fejlesztések az innovációt, az állatjóléti előírások betartását vagy egyszerűen a kapacitásbővítést szolgálták inkább.