A Herman Ottó Intézet helye és szerepe a közfoglalkoztatásban

Mezőszentgyörgyi Dávid – Romvári Róbert

Kulcsszavak: szakképzés, LHH, vidék, mezőgazdaság, Q13

A közfoglalkoztatás alapvető célja a munkanélküliség és az elsődleges munkaerőpiac közötti átmenet biztosítása. Az elmúlt években mind a közfoglalkoztatási képzések, mind pedig magában a közfoglalkoztatásban résztvevők száma is folyamatosan emelkedett. A Herman Ottó Intézet (a továbbiakban: HOI) és jogelődje 2013 és 2015 között a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó állatgondozó, kerti munkás, illetve a sajtkészítő részszakképzéseket koordinálta. A 11 megye 106 települését érintő, összesen 139 megtartott képzést több mint 2400-an fejezték be sikeres vizsgával és kaptak lehetőséget a nagy élőmunka-igényű állattenyésztési és kertészeti ágazatokban való elhelyezkedésre. A bemutatott adatok alapján jól érzékelhető, hogy a program által érintett leghátrányosabb helyzetű kistérségekben (LHH) feltűnően magas az alulképzettek aránya, azaz megállapítható, hogy a HOI koordinálásában megvalósult képzések a ténylegesen rászorult célcsoportokat érték el. Magyarország az Európai Unióhoz hasonlóan kiemelten fontosnak tartja a foglalkoztatás bővítését, egyúttal az alacsony iskolai végzettségűek felzárkóztatását, támogatását. Jelen tanulmány egy, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élők számára meghirdetett program eredményeit mutatja be, összhangban a Vidékfejlesztési Program keretében célul tűzött munkahelyteremtéssel.