A műszaki fejlesztés beruházási háttere és az agrárpolitikai hatások

Kapronczai István

Kulcsszavak: műszaki fejlesztés, high-tech, beruházás, hitel, támogatás, saját forrás, munkaerő, Q10, Q13

A tanulmány arra törekszik, hogy olyan tudományosan megalapozott gondolatsort bocsásson az olvasó rendelkezésére, amely a műszaki fejlesztés témaköreivel kapcsolatos kérdéseket érinti.
Megállapítja, hogy bár a magyar mezőgazdaság jövedelmi és beruházási kondíciója romlott az elmúlt két évben és erősödése a közeljövőben sem várható, még mindig adottak a lehetőségek egy viszonylag intenzív beruházási periódus generálására. Ezt segíthetik ugyanis a viszonylag magas termelői megtakarítások, a banki finanszírozási készség, az alacsony hitelkamatok és a még meglévő támogatások.
Ugyanakkor a beruházási döntések a gyakorlatban sok esetben átgondolatlanok, erősen kötődnek a támogatások meglétéhez vagy hiányához. A termelők „ingyen pénzt” látnak a támogatásokban, beruházásaikat ezekhez kötik, ebből adódóan elhalaszthatják gazdaságilag szükséges fejlesztéseiket vagy „túlberuházhatnak”, ami ugyancsak gazdasági károkat okoz. Mindezek mellett a támogatások és – ebből adódóan – a beruházások az évek közt erősen volatilisan alakulnak, ami a kiegyensúlyozott agrárpolitikai döntések fontosságára világít rá.
A szellemi (tudás)potenciál fejlesztése, a képzettség erősítése fontos feltétel a műszaki fejlesztés előnyeinek kiaknázásához. Növekedési elméletek alapján levezethető, hogy a technikai potenciál növelése csak addig a pontig jelent realizálható hasznot, amíg azt a működtető humán tőke tudásszintje lehetővé teszi. A növekedési görbék ellaposodnak, amikor beleütköznek a képzettség korlátaiba, azt nem törhetik át. Az ütközési ponttól kezdve tehát csak a tudás és a technika-technológia együttes fejlesztése hoz eredményt. Ezért tudásalapú műszaki fejlesztésben kell gondolkodnunk.