Szőlőtermelő gazdaságok jövedelmezőségének vizsgálata a Tesztüzemi Rendszer 2005–2014-es adatainak tükrében

Ábel Ildikó – Hegedűsné Baranyai Nóra

Kulcsszavak: szőlő- és bortermelés, bevételarányos jövedelmezőség, termelésiérték-arányos jövedelmezőség, munkajövedelmezőség, nettó kötelezettségek, Q12

A szőlő-bor ágazat jelenlegi helyzetének kialakulása több tényező együttes hatására vezethető vissza. Kimutatható a rendszerváltás gazdasági hatása, a világszintű túltermelés, a fogyasztás mérséklődése, a piaci igények változása, a szőlő- és bortermelő országok körének bővülése, valamint a pénzügyi helyzetet nehezítő gazdasági válság. A keleti piacok elvesztésével a borexport 70%-kal esett vissza. A támogatások csökkentek, az új piaci intézmények és irányítási struktúrák lassan alakultak ki.
Csökkent a szőlőtermő terület, az ágazatban az egyéni gazdaságok súlya nőtt, míg a társas gazdaságoké csökkent. A versenyképesség növelése korszerű technológiák bevezetését tenné szükségessé, amelynek azonban komoly akadálya a tőkehiány.
Kutatásunk célja megvizsgálni, hogy a 2005–2014 közötti időszakban, az EUcsatlakozást követően hogyan változott a szőlőtermelő gazdaságok jövedelmezősége üzemnagyság és vállalkozási forma szerint, valamint változott-e az ágazat szereplőinél a termelésiérték-arányos, az össztőke-, a sajáttőke- és a munkajövedelmezőség.
Elemzéseinket az Agrárgazdasági Kutató Intézet Tesztüzemi Rendszerének adatai alapján végeztük el.
Az ágazat egy hektárra vetített bruttó termelési értéke az összes gazdaságot tekintve 2011-ben volt a legmagasabb, az üzemi költségek is ebben az évben voltak a legmagasabbak, viszont a költségek emelkedése kisebb mértékű volt, mint a kibocsátásé. Ennek következtében az időszak második legjobb adózás előtti eredményét tudták realizálni a szőlő- és borágazat szereplői, adózás előtti eredmény tekintetében azonban a 2013. év volt a legkedvezőbb. Az alacsonyabb kibocsátást jóval kisebb költségek mellett valósították meg a termelők, így a 2013. év jövedelmezőségi mutatói a legjobbak.
A megtermelt jövedelmet vizsgálva elmondható, hogy az a különböző nagyságrendű vállalkozások esetében hektikusan alakult. A nagygazdaságok számára a 2007. év volt a legkedvezőbb, ám ugyanezen év a közepeseknél a legrosszabb eredménnyel zárt. A kisgazdaságokban a legeredményesebb év 2013, míg ők a legnagyobb veszteséget 2010-ben könyvelhették el. A vizsgált időszak alatt a nagy és közepes szőlőtermelők nyereségesek voltak, a kisgazdaságok 3 évet veszteséggel voltak kénytelenek zárni.