A környezeti fenntarthatóság fontosságának vizsgálata a homokháti fiatal gazdák körében (egy primer kutatás részeredményeinek ismertetése)

Kőszegi Irén Rita

Kulcsszavak: környezeti fenntarthatóság, fiatal gazdák, Duna–Tisza közi Homokhátság, Q15

A vizsgált téma aktualitását két tényező is indokolta. Egyrészt Európa demográfiai helyzetére jellemző a korösszetétel erőteljes megváltozása. Az elöregedő népesség részben maga után vonja a gazdatársadalom elöregedését is, ami Európa-szerte, így Magyarországon is komoly probléma. A téma másik aktualitása a vizsgált terület sajátosságában rejlett. Primer kutatásom középpontjában a Homokhátság fiatal gazdái álltak, kiemelt figyelmet fordítva a környezeti fenntarthatóság kérdéskörének vizsgálatára. Választásom azért esett erre a területre, mert véleményem szerint az itt gazdálkodók egyre súlyosbodó speciális problémákkal, kihívásokkal néznek szembe, melyek kifejezetten a vizsgált területre jellemzőek. A célkitűzésemet alapul véve a főbb kutatási kérdésem az volt, hogy hogyan ítélik meg a fiatal gazdák saját gazdaságuk megfelelését a környezeti fenntarthatóság szemszögéből. Kimutattam, hogy a környezetvédelmi szempontból érzékeny Homokhátságon elsősorban nem a szárazodást ítélik meg a legfontosabb problémának a megkérdezettek, hanem elsődlegesen a munkaerőhiány jelenti azt a kockázatot, ami a jövőbeli gazdálkodási irányukat vagy gazdaságukat befolyásolja. Nem jellemző annak tudatosulása a gazdák többségénél, hogy a jelenlegi gazdálkodási mód környezetileg nem fenntartható. A helyi termelői piacok, biopiacok fejlesztése a magas jövedelemmel rendelkező lakosság körében, főként az urbánus területen, településrészen lehet célravezető. A helyi (bio)piacok többfunkciós térként történő kialakítása biztosítja gazdasági fenntarthatóságot, az infrastruktúra kiépítésének megtérülését. A fizetőképes kereslet és a termékkínálat fejlesztése az ágazatban nem nélkülözhető.