Változtatások szükségessége a magyar agrárfelsőoktatás képzési programjaiban

Pupos Tibor

Kulcsszavak: agrárképzési terület, bolognai folyamat, kredit, többciklusú képzési rendszer, képesítési keretrendszerek, J21, Q18, R23

Nem lehetett célom az, hogy a cím által körvonalazott területhez kapcsolódó valamennyi problémát jelentő kérdésre választ adjak. Ennek a terjedelmi korlátok mellett az is oka, hogy a kérdésekre adandó válaszok rendkívül komplexek. Továbbá azt is meg kell említenem, hogy nem tartom magamat – valamennyi kapcsolódó kérdést illetően – a terület szakértőjének. Ezért a dolgozat keretében csak arra vállalkozhattam – alapul véve az agrár-felsőoktatásban eltöltött több mint negyven évet és több felsőoktatási reformot megélt oktatóként, döntési kompetenciával bíró testületek (oktatási dékánhelyettes, MAB Szakterületi Bizottságában való részvétel) tagjaként, kapcsolódó projektek, szakalapítási és szakindítási kérelmek szakmai felelőseként és készítőjeként, több esetben felkért bírálójaként stb. –, hogy rávilágítsak azokra az általam legfontosabbnak ítélt szakmai problémákra, amelyek – a számos megvalósult fejlesztés ellenére – az agrár-felsőoktatásban még napjainkban is fennállnak. Nem tárgyalom részletesen a kapcsolódó makrogazdasági összefüggéseket. Teszem ezt abból a meggondolásból, mivel a nagy ívű, tágabb dimenzióba ágyazott stratégiákból, amelyek a kívánt jövőképet megfogalmazták: mint az élethosszig tartó tanulás, a tudásgazdaság, a felsőoktatás európai versenyképességének biztosítása – és lehetne még folytatni a sort – nincs hiány. A kapcsolódó kérdések közül a képzési programokra és tantervekre fókuszálok, és azokra a felvetésekre keresem a választ, amelyek fontos tartalmi kérdéseket érintenek, egyértelműen meghatározzák a mozgásteret, és a szükségesnél lényegesen kisebb publicitást kapnak. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a versenyképesség, a munkaerőpiac elvárt követelményeinek való megfelelés alapvetően ezen a szinten, azaz a képzési programok tanterveinek szintjén határozódik meg. Úgy ítélem meg, ha a fontos tartalmi kérdéseket érintő területeken – mint a kimenetszempontú ismeretátadás előtérbe helyezése, az ismeretanyag atomizáltságának megszüntetése, a felsőoktatás finanszírozási rendszerének (és benne az oktatói utánpótlás biztosítása) megváltoztatása stb. – érdemi tartalmi változás nem történik, az agrár-felsőoktatás nem fog tudni megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket – a jövőre vonatkozóan – az agráriummal szemben szükségszerűen jelentkező újabb és újabb követelmények generálnak.