A hazai pontyhozamokat meghatározó tényezők és a termelést korlátozó erőforrások elemzése termelési függvény alapján

Gyalog Gergő – Berzi-Nagy László – Tóth Flórián – Békefi Emese – Bojtárné Lukácsik Mónika

Kulcsszavak: haltermelés, tavi akvakultúra, Cobb–Douglas-függvény, vízhiány, munkaerőhiány, Q22

Bár a hazai tógazdasági termelés hosszabb időhorizontot tekintve stagnál, az egyes évek között jelentős fluktuáció mutatkozik a megtermelt hal mennyiségében, ahogy az egyes régiók és gazdaságok átlagos hozamaiban is szignifikánsak a különbségek. Jelen tanulmány keretében egy termelési függvény elemzésével választ szerettünk volna kapni arra, hogy melyek azok az inputtényezők és termelési infrastrukturális adottságok, amelyek magyarázzák az egyes üzemek és az egyes évek közötti különbségeket a pontyhozamokban. Szintén vizsgáltuk, hogy a termelési függvény alapján a munkaerőpiaci problémák és a klímaváltozással összefüggő esetleges vízhiány mekkora hatással lehet a szektor kibocsátására. Cobb–Douglas-modellt paramétereztünk 180 tógazdasági üzem adatai alapján, amelynek eredményváltozója a pontyhozam volt, magyarázó változói között pedig azon termelési tényezők (takarmány, tenyészanyag, élő munka, víz) és termelési infrastrukturális adottságok (nádas aránya, a tavak átlagos mélysége) szerepeltek, amelyekre elérhető üzemsoros adataink voltak. A termelési függvény paramétereinek elemzése során megállapítottuk, hogy a termelési inputok közül a takarmányhasználat és a tenyészanyag-kihelyezés intenzitásán kívül az egy hektárra jutó élő munka, valamint a felhasznált víz mennyisége is szignifikáns módon befolyásolja a hektáronkénti hozamok alakulását. Ezen túlmenően a termelési infrastruktúra jellemzői közül a nyílt vízfelület és a nádas egymás közötti aránya is meghatározó tényező, ugyanakkor a vízmélység nem bizonyult szignifikáns változónak a vizsgált gazdaságok adatai alapján. A modell szerint az országos termelési eredményt nagymértékben befolyásolja az előző év egy- és kétnyaras pontytermelése, vagyis az adott évre rendelkezésre álló tenyészanyag: 100 tonna behelyezett többlet tenyészanyag mintegy 270 tonnával növeli a lehalászási eredményeket. Ezzel szemben a foglalkoztatás jelenlegi szintje mellett a munkaerő-kínálat esetleges további szűkülése nem jelenthet komoly korlátozó tényezőt a hazai pontytermelés volumenének fenntartását tekintve, amennyiben a termelési függvény határtermékét vizsgáljuk. Végül a vízfelhasználást tekintve a paraméterezett függvény arra enged következtetni, hogy az a mintegy 30-50 millió m3-nyi mennyiség, amely az elmúlt évek során a különbséget képezte az egyes szezonok között a felhasznált víz tekintetében, szintén nincs jelentős hatással az országos termelés kilátásaira.

Teljes cikk