Környezeti fenntarthatóság a Közös Agrárpolitikában és az EU-taxonómiában

Lámfalusi Ibolya – Hámori Judit – Rózsa Andrea – Goda Pál

Kulcsszavak: Közös Agrárpolitika, EU-taxonómia, mezőgazdaság, fenntarthatóság, Q02, Q1, Q18, Q51

DOI: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.67.1.t.pp_1-30

Az Európai Zöld Megállapodás, amely az Európai Unió (EU) hosszú távú stratégiája a Párizsi megállapodásban vállalt klímasemlegességi célok 2050-re történő elérése érdekében, komoly környezeti elvárásokat támaszt a gazdasági szereplőkkel szemben. Az agrár- és élelmiszer-ellátási láncok szereplőinek már nemcsak a Közös Agrárpolitika (KAP) szabályozásán keresztül kell megfelelniük a zöld követelményeknek, hanem a piaci finanszírozás is átalakulóban van az EU-taxonómiarendelet következtében. Felvetődik a kérdés, hogy az EU-taxonómia támasztotta környezeti elvárások és a KAP zöld célkitűzései a 2021–2027 közötti időszakban mennyire vannak összhangban. Tanulmányunkban ezen két zöld követelményrendszert hasonlítottuk össze a KAP indikátorkészlet segítségével.
Az eredmények rámutattak arra, hogy a Közös Agrárpolitika és a taxonómiarendelet célrendszerei nagyrészt megfeleltethetők egymásnak, a legtöbb indikátor illeszkedik az egyes taxonómiai célterületekhez és azok aldimenzióihoz, illetve azok között mélyebb tartalmi összefüggések is kimutathatók, mint ahogyan az a célkitűzések megnevezéséből feltételezhető lenne. Ugyanakkor kiemelendő, hogy az indikátorok eltérő mértékben lehetnek alkalmasak az egyes taxonómiai célok mérésére, részben számosságuk, részben jellegük miatt (a KAP programszintű értékelést célzó indikátorai üzemszinten nem értelmezhetők). Emellett elemzésünk eredményei alapján a KAP környezeti indikátorkészlete nem fedi le a teljes értékláncot a termőföldtől az asztalig, az élelmiszeripar esetében hangsúlyosabb szerepet kapó körforgásos gazdaságra való átállás mérésére nincsen megfelelő számú indikátor, így ehhez további mutatók kidolgozására van szükség.

Teljes cikk