A szaktudáspárti Nagy Imre

Romány Pál

Kulcsszavak: „…nehogy lebecsüljük a szaktudás fontosságát. A technika holt anyag, ha nincsenek hozzáértő emberek, akik azt célszerűen alkalmazni tudják… Azt is tartsuk szem előtt, hogy rossz szakember viszont nem lehet jó demokrata” - Nagy Imre (1948)

A történészek a nagybetűs szakmával, a napi sajtó általában a politikusokkal kapcsolatos eseményeket tartja számon. Alig ismert, hogy pl. gróf Teleki Pál kiváló földrajztudós volt, de mint tragikus sorsú miniszterelnök számon tartott, tisztelt a köztudatban is. Hasonlót állapíthatunk meg Nagy Imre esetében, aki több egyetemen tanított, sokat publikált már a háború előtt is, majd tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Felismerései, az agrárpolitika elméleti és történeti kérdéseiben végzett munkássága azonban jórészt homályban maradt. Nem véletlen pedig, hogy az 1953. évi kormány alakulása után az ország legkiválóbb – többnyire addig mellőzött – agrárszakembereivel ült össze az „új szakasz” programjának kidolgozása végett. Egy évtizeddel a háború után még elérhetők voltak a volt m. kir. gazdasági felügyelők, a tapasztalt jószágkormányzók és egykori gazdatisztek. Nagy Imre számolt velük, mert a szakmát fontosnak tartotta.