A hazai ökotermelés áttekintése

Gyarmati Gábor

Kulcsszavak: ökológiai gazdálkodás, támogatás, hazai- és exportpiac

A hazai ökológiai gazdálkodás növekedési pályára állt az ezredforduló táján, de 2004-től a vállalkozások számának és az ökológiai művelés alá vont területek nagyságának növekedési mértéke csökkent, majd visszaesés következett be. Az ökológiai termelést végző vállalkozások nagy része jó adottságokkal rendelkező nagygazdaság, amelyek párhuzamos termelést folytatnak, és olyan elkötelezett kisvállalkozás, amelyek gazdasági súlya nem jelentős. Egyes rossz adottságú gazdaságok földjeiket átállítják ökológiai státuszra, a támogatás végett. A művelési ágak között nagyobb a gyep (rét, legelő, 53,6%) és alacsonyabb a szántó (26,4%) aránya. A gyepterületek könnyen átminősíthetők ökológiai területté, viszont gazdasági értékük nem jelentős. A vetésszerkezetben a gabonafélék (49,8%), a takarmánynövények (26,4%) és az olajos növények (19,3%) a meghatározók. Az állattartásban a szarvasmarha- és juhtartás jelentős. A sertés szerepe nem nagy. Az ökológiai állattartásba vont állatok száma az ország állatállományához képest szinte jelentéktelen. Az ökológiai gazdálkodásban olcsóbb takarmányt előállítani, mint állatot tenyészteni, ezért a hazai számosállat-létszám nem jelentős, így a talajok szerves trágyával való ellátása kérdésessé válik. A hazai ökológiai gazdálkodás exportközpontú, a hazai piac szűk. A termelők többsége a német nyelvterületű országok (Ausztria, Németország, Svájc) részére termelt. Stabil piaci kapcsolatok nem minden esetben alakultak ki, mivel a hazai termékek többsége feldolgozatlan gabonafélékből és takarmányokból áll, amelyek könnyen helyettesíthetők. A feldolgozott termékek aránya elenyésző a termékszerkezetben. A nyugat-európai ökológiai piacokat jellemző élesedő verseny mindenképpen válaszra készteti a termelőket és a kereskedőket.

Teljes cikk