Vita a hazai felsőfokú agrároktatásról

Patkós István

Kulcsszavak: agrár-felsőoktatás, agrárjövőkép, felsőoktatási kapacitásfeleslegek, gyakorlati képzés, bolognai folyamat, az agrárfőiskolák jövője

A hazai felsőoktatás – benne az agrár-felsőoktatás is – ismét korszakváltáshoz érkezett. Magda Sándor „Tudomány és felsőoktatás” és Bokros Lajos „Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban” c. vitaindító írásaikban erre hívják fel a figyelmet.
A rendszerváltozás utáni nagymértékűre (több mint négyszeresére) felduzzadt létszám több oknál fogva nem tartható fenn, s emiatt, illetve az ehhez kapcsolódó normatív finanszírozás miatt bekövetkezett minőségromlás is változást követel. A bolognai folyamat és az akkreditáció intézményének bevezetése eddig meg nem hozták meg a tőlük várt minőségi javulást.
Hozzászólásomban az agrár-felsőoktatás néhány eddig még kevéssé érintett alábbi kérdéseivel foglalkozom
- az agrárjövőkép és az agrárképzési célok;
- a bővülő felsőoktatási kapacitások és a csökkenő létszámú korosztályok ellentéte;
- a mennyiség és a minőség ellentéte;
- a bolognai folyamat hatása az agrár-felsőoktatásra.
Az agrár-felsőoktatásról a Gazdálkodás hasábjain folyó vita nagyon időszerű, mert az agrár-felsőoktatás tekintélye, illetve a kiadott diplomák elismertsége a tét.
Összefüggésben a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és az agrár-szaktanácsadás régiószintű megszervezésével is ideje volt/van elővenni ezeket a kérdéseket, elkerülendő az elkerülhető hibákat.
Azt gondolom, hogy e vitát egy kerekasztal-beszélgetés keretében lenne célszerű összegezni és valamiféle közös javaslatként az illetékeseknek megküldeni.