A kisárutermelés lehetséges válaszai az élelmiszer-kereskedelem koncentrációjára

Juhász Anikó – Seres Antal – Stauder Márta

Kulcsszavak: koncentráció, élelmiszer-kereskedelem, kisárutermelés, termelői szerveződés, alkalmazkodóképesség

A koncentráció általános tendencia, amely az élelmiszer-kereskedelem pozíciójának megerősödéséhez vezetett szinte mindenütt a fejlett világban. Ennek egyik következménye a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti, a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése.
A koncentrálódó élelmiszer-kereskedelem növekvő vevői erejének kézzel fogható nyomása főként két területen érezhető. Az egyik a költségcsökkentés és ennek hatására az árleszorító, árorientáló szerep erősödése. A másik a minőségi követelmények támasztása. Ezek hatnak a kisebb beszállítók nyereséghányadára.
A konfliktusok csökkentésének lehetőségét alapvetően meghatározza a kisárutermelők változó környezethez való alkalmazkodóképessége. A legkézenfekvőbb válasz a kisárutermelők részéről az eladói oldal méretének növelése. A termelői szerveződésekben való részvétel különösen akkor biztosít gazdasági előnyöket, ha a vásárló irányította értékesítési lánc magas tranzakciós költségű. Ezeken a területeken a fejlett világban növekvő mértékben jellemző, hogy a verseny a piaci részesedésért egyre inkább a termelők társulásai között folyik, de mindig lesznek kisárutermelők, akik nem képesek, vagy nem akarnak alkalmazkodni a nagyméretű kiskereskedelmi láncok specifikációihoz és szerződéseihez, ezért szükséges a kis, regionális piacokon való jelenlétük erősítése, marketingeszközökkel való támogatása, továbbá a kistermelőknek esélyt kínálnak a niche (rés) piacok is.