Erdőgazdálkodás és erdőtörténet

Solymos Rezső

Kulcsszavak: erdőgazdálkodás, fenntarthatóság, történeti tanulságok, természeti törvények, erdőtársulások

Az erdőgazdálkodás az erdők fenntartásának, művelésének, sokoldalú, tartamos hasznosításának az alapja. A Föld lakosságának gyarapodásával a történelem folyamán együtt növekedett az embernek az erdővel szemben támasztott ígénye. Az ígények kielégítésekor hamarosan kitűnt, hogy ezek teljesítésének lehetőségei szigorúan behatároltak. Hosszú távon, tartamosan (fenntathatóan) akkor nyújthatja az erdő a gazdasági, társadalmi élet számára a legtöbbet, ha az adottságainak megfelelően gazdálkodnak. A Föld erdeinek jelenlegi képe több évezredes fejlődés, valamint emberi beavatkozás eredményeként alakult. A jelenlegi felfogás szerinti „korszerű” erdőgazdálkodás az egyes kontinenseken különböző időben, alig egy-két évszázada jött létre. Abban az esetben azonban, ha az ember és az erdő kapcsolatát vesszük alapul, az erdőgazdálkodást célszerű tágabban értelmezni és az emberiség történetével, az ígények változásával együtt tárgyalni. Az ember története folyamán mindenkor a legtöbbet kívánta hasznosítani az erdők által nyújtott javakból. Hamarosan rájött arra is, hogy ezen javak mennyiségét és minőségét a faállományba való beavatkozás útján javíthatja. Ezek a beavatkozások nem mindenkor jártak kedvező eredménnyel. Az erdőgazdálkodók feladata mindenkor, hogy az erdők története által nyújtott tanulságokat értékeljék és hasznosítsák. Ez jelenti az erdőgazdálkodás fejlesztésének az egyik tényezőjét, mert ebben az esetben is: „A történelem az élet tanítómestere”. Ilyen és hasonló megfontolások vezettek ezen írásban foglaltak megfogalmazásához.
Az erdők valamennyi fája egy olyan történelemkönyv lapját alkotja, amelynek címe: „Erdőtörténet”. A fa évgyűrűi jelentik ezen a lapon a sorokat, az egyes ágörvek közötti részek pedig a sortávolságok meghatározói. Az évgyűrűk átölelik a fa szívét és elmesélik életének történetét. A nagy történelmi távlatokat az egymást követő erdőállományok hordozzák magukban. Nagy idők sokat látott és tapasztalt „tanúi”. Az evolúció évezredeket átölelő folyamatának eredményeként jelentek meg a különböző fafaj-összetételű állományok, a devonkorszaki páfrányerdőktől a mai gyertyános bükkös tölgyesekig. Olyan erdőtársulások (erdei ökoszisztémák) jöttek létre, amelyek összetételébe, szerkezetébe az ember egyre nagyobb mértékben avatkozott be azért, hogy az erdő haszna megfeleljen ígényeinek. A baj akkor következett és következik be, ha az ember érdekei feledtetik az igazságot, amely szerint az erdő a fák társadalma, ahol a társadalmi együttélés íratlan szabályait a természeti törvények fogalmazzák meg, amelynek figyelembevételével az erdővel gazdálkodni kell!

Teljes cikk