A hazai mezőgazdasági együttműködésekről a gazdálkodás folyóiratban V.

Troján Szabolcs – Tenk Antal

Kulcsszavak: gyengülő együttműködések, integrációs vákuum, marketingalapú koordináció

A rendszerváltozás előtt különböző integrációs formákban tevékenykedő vállalatok helyzete gyökeresen megváltozott a rendszerváltozást követően. A különböző objektív (tőkehiány, megszűnő árkiegészítések stb.) és szubjektív (elzárkózás az együttműködéstől) okok következtében a termelő vállalatok integrátori tevékenysége gyakorlatilag megszűnt. Hazánkban a Nyugat-Európában erősödő együttműködési formáktól eltérően azzal ellentétes folyamat játszódott le. A mezőgazdaságban rövid időn belül ún. integrációs vákuum keletkezett, ami hozzájárult az egyébként is nehezen kezelhető piaci zavarokhoz. Az integrációk hiánya napjainkban is érezteti hatását. Napjainkig sem sikerült a megváltozott viszonyokhoz igazodó és az érdekeltek igényeit legalább minimálisan kielégítő új szerveződéseket kialakítani. A 90-es évek elején létrejövő gazdaszövetkezetek – korlátozott méretük és hiányos eszközellátottságuk miatt – nem tudtak általánossá válni és a korábbi együttműködéseket pótolni. A kistermelők (családi gazdálkodók) integrálásának kérdése húsz év óta folyamatosan napirenden van. Az e téren szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a valamilyen együttműködés keretében gazdálkodók helyzete (gazdálkodási eredményei) általában jobbak, mint az ágazat egészéé. Az is látszik, hogy a felülről jövő, politikai „nyomásra” kialakuló szerveződések kevésbé életképesek, mint azok, amelyeket az érintettek maguk kezdeményeznek.
A problémát ismerő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a hazai mezőgazdaság jelenlegi válságában nagy szerepet játszik az, hogy a megszűnő integrációk helyébe nem sikerült újakat életre hívni. Az integrációs tényezők között egyre fontosabb a finanszírozás, az értékesítés biztonsága, a piaci versenyképesség fokozása. Ezek eléréséhez és folyamatos megtartásához olyan vertikális szerveződési formák kellenének, melyeknek a pénzügyi szféra is alkotóeleme, amelyek képesek a piaci információkat termelési szerkezetet formáló tényezővé alakítani, és a viszonylag gyors változtatást (rugalmas alkalmazkodást) – tőkeerejénél fogva – finanszírozni. Ehhez azonban nemcsak ágazati, hanem össztársadalmi szemléletváltás szükséges, főleg ami az összefogás (a „szövetkezés”) eszméjét illeti. A szükséges (és ma még általában hiányzó) együttműködések nélkül az egyre erőteljesebben globalizálódó világban főleg a kis és közepes nagyságú gazdálkodóknak bizonytalan a jövőjük.