Blog

  • Az ökológiai élelmiszerek szerepe a hazai közétkeztetésben – a keresleti, a kínálati és a szervezési oldal vizsgálata

    Az elmúlt évtizedben az ökológiai élelmiszerek közétkeztetésbe való bevonása az európai élelmiszer-politika fontos területévé vált. Mivel a hazai élelmiszerlánc szereplőiben is felmerült ez az igény, aktuális kérdés ennek megvalósíthatóságát szakmailag elemezni mind a kínálati, mind a keresleti oldal sajátosságait megvizsgálni. Kutatási módszereink közé tartozott a releváns szakirodalom és jogszabályok áttekintése, a nemzetközi jó gyakorlatok azonosítása, a hazai közétkeztetés szabályozási és finanszírozási helyzetének feltárása. Primer kutatás keretében személyes konzultációkat és mélyinterjúkat folytattunk a közétkeztetés, az ökológiai gazdálkodás, a feldolgozás és az ellenőrzés meghatározó szereplőivel, továbbá kérdőíves felmérést és szakértői workshopot szerveztünk. A kereslet és kínálat meghatározását statisztikai adatok, hatósági információk és szakértői becslések alapján végeztük el. Eredményeink szerint mennyiségileg legfeljebb a hazai ökogabonafélék tudnák érdemben kielégíteni a közétkeztetés alapanyagigényét. Mivel a hazai közétkeztetés beszerzési rendszere erősen központosított és rugalmatlan, az ökológiai termékek bevezetésében kulcsszerepük van a feldolgozóknak, akiket számos akadály hátráltat. A termelők alacsony szervezettsége tovább súlyosbítja a helyzetet. Amíg a konvencionális élelmiszerláncban jól kiépült nagykereskedelmi szereplők szolgálják ki az étkeztetőket, addig az ökológiai termékeknél ezek a közvetítő szereplők gyakorlatilag hiányoznak. Következtetésünk szerint nem célszerű az ökotermékek kötelező arányát előírni, inkább fokozatos bevezetés javasolt ajánlásokkal és pilotprojektekkel. Kulcsfontosságú a stabil, kiszámítható kereslet megteremtése, amihez fogyasztói tudatosságnövelésre és erőteljes állami szerepvállalásra van szükség. Mivel az ökoalapanyagok drágábbak, elengedhetetlen a közétkeztetés finanszírozásának reformja és célzott támogatások biztosítása, a piaci kapcsolatok erősítése, az információáramlás és az átláthatóság javítása.

  • A takarmányalapanyag-termelés klímahatásának monetáris értékelése és annak agrárökonómiai alkalmazása – a magyarországi szójatermesztés példáján

    A mezőgazdasági termékek piaci ára jelenleg nem tükrözi a termelésük során keletkező klímaexternáliákat. Bár ezek pénzbeli értékelésére több módszertan is létezik, alkalmazásuk még kevéssé elterjedt. A tanulmány egy ilyen értékelési megközelítést vizsgál a magyarországi szójatermesztés példáján. A FOODCoST projekt keretében létrehozott adatbázis 72 gazdaság 2022–2024. évi adataiból összesen 682 termesztéstechnológiai megfigyelést tartalmaz. A fajlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátást (ÜHG-kibocsátást) a RED II uniós irányelvre épülő számítási modellel, míg a kibocsátás pénzbeli értékét a CE Delft környezeti árai alapján határoztuk meg.
    A vizsgált szójatermesztési technológiák átlagos ÜHG-kibocsátása
    454,8 kg CO2eq/tonna szárazanyag volt, amely 89,5 EUR/tonna klímaexternáliának felelt meg – ennyivel módosítaná átlagosan egy tonna szójabab gazdasági értékét a klímahatás figyelembevétele. Az agrárökonómiai alkalmazás során azonban nem ezt az abszolút értéket, hanem a technológiák és a magyarországi referenciaérték közötti eltérés monetáris hatását építettük be a termelői árba: az alacsonyabb kibocsátású gazdaságok árprémiumot, a magasabb kibocsátásúak árlevonást kaptak. A módszert nyolc, részletes adatgyűjtéssel felmért panelüzemen teszteltük, ahol az árkorrekció a termelési értéken keresztül –68,2 és +39,7 ezer forint/hektár között módosította az ágazati eredményt. Megvizsgáltuk a panelüzemek szójatermesztésének ágazati eredménye alapján egymáshoz, valamint az AKI Tesztüzemi Információs Rendszer (FADN) országos átlagához viszonyított helyzetüket is. Megállapítottuk, hogy a klímaexternáliák internalizálása módosította az ágazati eredményeket, a gazdaságok rangsorát azonban érdemben nem változtatta meg.
    A kidolgozott benchmarkingmódszer alkalmas arra, hogy az éghajlati hatás a hagyományos agrárökonómiai mutatókkal együtt jelenjen meg a gazdaságok összehasonlításában. Megfelelő emissziószámítási modell és üzemi adatok rendelkezésre állása esetén a módszer más növénytermesztési kultúrákra is adaptálható.

  • A bioökonómia szerepe a visegrádi együttműködés országainak gazdaságaiban

    Közismert, hogy évtizedünkben mindinkább előtérbe kerül a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság összhangja. Jól ismert tény, hogy e cél megvalósításának egyik kézenfekvő, növekvő fontosságú eszköze a bioökonómia fejlesztése. A tanulmány célja annak elemzése, hogyan jellemezhető a visegrádi együttműködés (V4) tagállamainak bioökonómiai rendszere, milyen jellemzőkkel írható le ez a szektor a vizsgált országokban és melyek a továbbfejlődés lehetőségei. A kutatás adatbázisát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számos országra kiterjedő input-output-táblázatai képezték. A tanulmány elvégzéséhez az input-output-elemzést, a hálózatkutatást, valamint az értékláncvizsgálat módszereit használtam fel. Az elemzések azt igazolják, hogy a bioökonómiai rendszerek gerincét továbbra is a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és – néhány V4-országban – a bútoripar képezi. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági eredetű termékek felhasználása marginális számos olyan szektorban, mint például a textilipar vagy a gyógyszeripar, melyek korábban az agrártermékek jelentős felhasználói voltak. Valamennyi országra beigazolódott, hogy a bioökonómia kiemelkedően fontos szerepet játszik a kereslet élénkítésében és a gazdaságok dinamizálásában, a képződött feleslegek levezetése viszont jelentős problémát okozhat. A határokon átívelő kapcsolatok intenzitása alacsony. Figyelemre méltó, hogy a hazai hozzáadottérték-tartalom a magyar élelmiszerexport esetében lényegesen kisebb, mint a többi V4-államnál. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bioökonómiai rendszerek integrált fejlesztése egyszerre szolgálhatja a fenntarthatóságot, a gazdaság élénkítését és a versenyképesség növelését.

    Közismert, hogy évtizedünkben mindinkább előtérbe kerül a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság összhangja. Jól ismert tény, hogy e cél megvalósításának egyik kézenfekvő, növekvő fontosságú eszköze a bioökonómia fejlesztése. A tanulmány célja annak elemzése, hogyan jellemezhető a visegrádi együttműködés (V4) tagállamainak bioökonómiai rendszere, milyen jellemzőkkel írható le ez a szektor a vizsgált országokban és melyek a továbbfejlődés lehetőségei. A kutatás adatbázisát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számos országra kiterjedő input-output-táblázatai képezték. A tanulmány elvégzéséhez az input-output-elemzést, a hálózatkutatást, valamint az értékláncvizsgálat módszereit használtam fel. Az elemzések azt igazolják, hogy a bioökonómiai rendszerek gerincét továbbra is a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és – néhány V4-országban – a bútoripar képezi. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági eredetű termékek felhasználása marginális számos olyan szektorban, mint például a textilipar vagy a gyógyszeripar, melyek korábban az agrártermékek jelentős felhasználói voltak. Valamennyi országra beigazolódott, hogy a bioökonómia kiemelkedően fontos szerepet játszik a kereslet élénkítésében és a gazdaságok dinamizálásában, a képződött feleslegek levezetése viszont jelentős problémát okozhat. A határokon átívelő kapcsolatok intenzitása alacsony. Figyelemre méltó, hogy a hazai hozzáadottérték-tartalom a magyar élelmiszerexport esetében lényegesen kisebb, mint a többi V4-államnál. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bioökonómiai rendszerek integrált fejlesztése egyszerre szolgálhatja a fenntarthatóságot, a gazdaság élénkítését és a versenyképesség növelését.

  • Thaiföld és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok

    A cikk a Thaiföld és Magyarország közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat vizsgálja, kiemelve a gazdasági és mezőgazdasági együttműködések jelentőségét. Két földrajzilag egymástól távol eső országként Thaiföld és Magyarország olyan növekvő partnerséget ápol, amely túlmutat a hagyományos diplomáciai kereteken. A cikk kereskedelmi és gazdasági mutatókat elemez, hogy megértse e kétoldalú kapcsolat előnyeit és kihívásait. Kitér arra, hogy Magyarország stratégiai elhelyezkedése Közép-Európában hogyan szolgál kapuként a thaiföldi termékek számára a szélesebb európai piacra való bejutáshoz, míg Thaiföld délkelet-ázsiai pozíciója Magyarország számára hozzáférést biztosít egy gyorsan növekvő régióhoz. A cikk továbbá megvizsgálja a kormányzati és nem kormányzati szervezetek szerepét e cserekapcsolatok elősegítésében kereskedelmi megállapodások, kulturális fesztiválok és oktatási programok révén. A két ország gazdaságának összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy mindkét nemzet erősségei kiegészítik a másik igényeit. Thaiföld munkaigényes mezőgazdasági ágazata ellentétben áll Magyarország gépesített mezőgazdasági technikáival, ami lehetőséget teremt a tudásmegosztásra és fejlődésre. Ezen túlmenően a gazdasági kölcsönhatások által létrejövő kulturális csere mindkét társadalmat gazdagítja, támogatva a nagyobb megértést és együttműködést. A Thaiföld és Magyarország közötti kapcsolat jó példa arra, hogy a kereskedelem és a kultúra hogyan fonódhat össze, és hogyan hozhat létre kölcsönösen előnyös partnerségeket. Azáltal, hogy mindkét nemzet kihasználja erősségeit, nemcsak gazdasági helyzetét javítja, hanem kulturális kapcsolatait is elmélyíti, egy eredményesebb jövő érdekében.

  • Az A2-tej előállításának és értékesítési típusának hatása a jövedelmezőségre jersey szarvasmarhát tartó kisgazdaságokban

    A modellkalkulációk eredményei alapján megállapítható, hogy az A2-tej termelése a vizsgált feltételek mellett jelentősen kedvezőbb jövedelmezőségi mutatókat eredményez, mint a hagyományos A1-tej előállítása. A prémium értékesítési ár és a közvetlen értékesítési csatornák alkalmazása együttesen számottevően növeli a termelési értéket, a nettó jövedelmet, valamint az egy munkaórára jutó jövedelmet. Az eredmények arra utalnak, hogy a termékdifferenciálás és az értékesítési innováció kulcsszerepet játszik a kis léptékű tejtermelő gazdaságok gazdasági stabilitásának erősítésében.

  • Egy megújuló folyóirat – közös gondolkodás a változó agráriumban

    Gazdalkodas 2026_2_1 461 Foszerkesztoi bemutatkozo_105-106