Blog

  • Az ökológiai élelmiszerek szerepe a hazai közétkeztetésben – a keresleti, a kínálati és a szervezési oldal vizsgálata

    Az elmúlt évtizedben az ökológiai élelmiszerek közétkeztetésbe való bevonása az európai élelmiszer-politika fontos területévé vált. Mivel a hazai élelmiszerlánc szereplőiben is felmerült ez az igény, aktuális kérdés ennek megvalósíthatóságát szakmailag elemezni mind a kínálati, mind a keresleti oldal sajátosságait megvizsgálni. Kutatási módszereink közé tartozott a releváns szakirodalom és jogszabályok áttekintése, a nemzetközi jó gyakorlatok azonosítása, a hazai közétkeztetés szabályozási és finanszírozási helyzetének feltárása. Primer kutatás keretében személyes konzultációkat és mélyinterjúkat folytattunk a közétkeztetés, az ökológiai gazdálkodás, a feldolgozás és az ellenőrzés meghatározó szereplőivel, továbbá kérdőíves felmérést és szakértői workshopot szerveztünk. A kereslet és kínálat meghatározását statisztikai adatok, hatósági információk és szakértői becslések alapján végeztük el. Eredményeink szerint mennyiségileg legfeljebb a hazai ökogabonafélék tudnák érdemben kielégíteni a közétkeztetés alapanyagigényét. Mivel a hazai közétkeztetés beszerzési rendszere erősen központosított és rugalmatlan, az ökológiai termékek bevezetésében kulcsszerepük van a feldolgozóknak, akiket számos akadály hátráltat. A termelők alacsony szervezettsége tovább súlyosbítja a helyzetet. Amíg a konvencionális élelmiszerláncban jól kiépült nagykereskedelmi szereplők szolgálják ki az étkeztetőket, addig az ökológiai termékeknél ezek a közvetítő szereplők gyakorlatilag hiányoznak. Következtetésünk szerint nem célszerű az ökotermékek kötelező arányát előírni, inkább fokozatos bevezetés javasolt ajánlásokkal és pilotprojektekkel. Kulcsfontosságú a stabil, kiszámítható kereslet megteremtése, amihez fogyasztói tudatosságnövelésre és erőteljes állami szerepvállalásra van szükség. Mivel az ökoalapanyagok drágábbak, elengedhetetlen a közétkeztetés finanszírozásának reformja és célzott támogatások biztosítása, a piaci kapcsolatok erősítése, az információáramlás és az átláthatóság javítása.

  • A takarmányalapanyag-termelés klímahatásának monetáris értékelése és annak agrárökonómiai alkalmazása – a magyarországi szójatermesztés példáján

    A mezőgazdasági termékek piaci ára jelenleg nem tükrözi a termelésük során keletkező klímaexternáliákat. Bár ezek pénzbeli értékelésére több módszertan is létezik, alkalmazásuk még kevéssé elterjedt. A tanulmány egy ilyen értékelési megközelítést vizsgál a magyarországi szójatermesztés példáján. A FOODCoST projekt keretében létrehozott adatbázis 72 gazdaság 2022–2024. évi adataiból összesen 682 termesztéstechnológiai megfigyelést tartalmaz. A fajlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátást (ÜHG-kibocsátást) a RED II uniós irányelvre épülő számítási modellel, míg a kibocsátás pénzbeli értékét a CE Delft környezeti árai alapján határoztuk meg.
    A vizsgált szójatermesztési technológiák átlagos ÜHG-kibocsátása
    454,8 kg CO2eq/tonna szárazanyag volt, amely 89,5 EUR/tonna klímaexternáliának felelt meg – ennyivel módosítaná átlagosan egy tonna szójabab gazdasági értékét a klímahatás figyelembevétele. Az agrárökonómiai alkalmazás során azonban nem ezt az abszolút értéket, hanem a technológiák és a magyarországi referenciaérték közötti eltérés monetáris hatását építettük be a termelői árba: az alacsonyabb kibocsátású gazdaságok árprémiumot, a magasabb kibocsátásúak árlevonást kaptak. A módszert nyolc, részletes adatgyűjtéssel felmért panelüzemen teszteltük, ahol az árkorrekció a termelési értéken keresztül –68,2 és +39,7 ezer forint/hektár között módosította az ágazati eredményt. Megvizsgáltuk a panelüzemek szójatermesztésének ágazati eredménye alapján egymáshoz, valamint az AKI Tesztüzemi Információs Rendszer (FADN) országos átlagához viszonyított helyzetüket is. Megállapítottuk, hogy a klímaexternáliák internalizálása módosította az ágazati eredményeket, a gazdaságok rangsorát azonban érdemben nem változtatta meg.
    A kidolgozott benchmarkingmódszer alkalmas arra, hogy az éghajlati hatás a hagyományos agrárökonómiai mutatókkal együtt jelenjen meg a gazdaságok összehasonlításában. Megfelelő emissziószámítási modell és üzemi adatok rendelkezésre állása esetén a módszer más növénytermesztési kultúrákra is adaptálható.

  • A bioökonómia szerepe a visegrádi együttműködés országainak gazdaságaiban

    Közismert, hogy évtizedünkben mindinkább előtérbe kerül a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság összhangja. Jól ismert tény, hogy e cél megvalósításának egyik kézenfekvő, növekvő fontosságú eszköze a bioökonómia fejlesztése. A tanulmány célja annak elemzése, hogyan jellemezhető a visegrádi együttműködés (V4) tagállamainak bioökonómiai rendszere, milyen jellemzőkkel írható le ez a szektor a vizsgált országokban és melyek a továbbfejlődés lehetőségei. A kutatás adatbázisát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számos országra kiterjedő input-output-táblázatai képezték. A tanulmány elvégzéséhez az input-output-elemzést, a hálózatkutatást, valamint az értékláncvizsgálat módszereit használtam fel. Az elemzések azt igazolják, hogy a bioökonómiai rendszerek gerincét továbbra is a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és – néhány V4-országban – a bútoripar képezi. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági eredetű termékek felhasználása marginális számos olyan szektorban, mint például a textilipar vagy a gyógyszeripar, melyek korábban az agrártermékek jelentős felhasználói voltak. Valamennyi országra beigazolódott, hogy a bioökonómia kiemelkedően fontos szerepet játszik a kereslet élénkítésében és a gazdaságok dinamizálásában, a képződött feleslegek levezetése viszont jelentős problémát okozhat. A határokon átívelő kapcsolatok intenzitása alacsony. Figyelemre méltó, hogy a hazai hozzáadottérték-tartalom a magyar élelmiszerexport esetében lényegesen kisebb, mint a többi V4-államnál. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bioökonómiai rendszerek integrált fejlesztése egyszerre szolgálhatja a fenntarthatóságot, a gazdaság élénkítését és a versenyképesség növelését.

    Közismert, hogy évtizedünkben mindinkább előtérbe kerül a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság összhangja. Jól ismert tény, hogy e cél megvalósításának egyik kézenfekvő, növekvő fontosságú eszköze a bioökonómia fejlesztése. A tanulmány célja annak elemzése, hogyan jellemezhető a visegrádi együttműködés (V4) tagállamainak bioökonómiai rendszere, milyen jellemzőkkel írható le ez a szektor a vizsgált országokban és melyek a továbbfejlődés lehetőségei. A kutatás adatbázisát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számos országra kiterjedő input-output-táblázatai képezték. A tanulmány elvégzéséhez az input-output-elemzést, a hálózatkutatást, valamint az értékláncvizsgálat módszereit használtam fel. Az elemzések azt igazolják, hogy a bioökonómiai rendszerek gerincét továbbra is a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és – néhány V4-országban – a bútoripar képezi. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági eredetű termékek felhasználása marginális számos olyan szektorban, mint például a textilipar vagy a gyógyszeripar, melyek korábban az agrártermékek jelentős felhasználói voltak. Valamennyi országra beigazolódott, hogy a bioökonómia kiemelkedően fontos szerepet játszik a kereslet élénkítésében és a gazdaságok dinamizálásában, a képződött feleslegek levezetése viszont jelentős problémát okozhat. A határokon átívelő kapcsolatok intenzitása alacsony. Figyelemre méltó, hogy a hazai hozzáadottérték-tartalom a magyar élelmiszerexport esetében lényegesen kisebb, mint a többi V4-államnál. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bioökonómiai rendszerek integrált fejlesztése egyszerre szolgálhatja a fenntarthatóságot, a gazdaság élénkítését és a versenyképesség növelését.

  • Thaiföld és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok

    A cikk a Thaiföld és Magyarország közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat vizsgálja, kiemelve a gazdasági és mezőgazdasági együttműködések jelentőségét. Két földrajzilag egymástól távol eső országként Thaiföld és Magyarország olyan növekvő partnerséget ápol, amely túlmutat a hagyományos diplomáciai kereteken. A cikk kereskedelmi és gazdasági mutatókat elemez, hogy megértse e kétoldalú kapcsolat előnyeit és kihívásait. Kitér arra, hogy Magyarország stratégiai elhelyezkedése Közép-Európában hogyan szolgál kapuként a thaiföldi termékek számára a szélesebb európai piacra való bejutáshoz, míg Thaiföld délkelet-ázsiai pozíciója Magyarország számára hozzáférést biztosít egy gyorsan növekvő régióhoz. A cikk továbbá megvizsgálja a kormányzati és nem kormányzati szervezetek szerepét e cserekapcsolatok elősegítésében kereskedelmi megállapodások, kulturális fesztiválok és oktatási programok révén. A két ország gazdaságának összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy mindkét nemzet erősségei kiegészítik a másik igényeit. Thaiföld munkaigényes mezőgazdasági ágazata ellentétben áll Magyarország gépesített mezőgazdasági technikáival, ami lehetőséget teremt a tudásmegosztásra és fejlődésre. Ezen túlmenően a gazdasági kölcsönhatások által létrejövő kulturális csere mindkét társadalmat gazdagítja, támogatva a nagyobb megértést és együttműködést. A Thaiföld és Magyarország közötti kapcsolat jó példa arra, hogy a kereskedelem és a kultúra hogyan fonódhat össze, és hogyan hozhat létre kölcsönösen előnyös partnerségeket. Azáltal, hogy mindkét nemzet kihasználja erősségeit, nemcsak gazdasági helyzetét javítja, hanem kulturális kapcsolatait is elmélyíti, egy eredményesebb jövő érdekében.

  • Az A2-tej előállításának és értékesítési típusának hatása a jövedelmezőségre jersey szarvasmarhát tartó kisgazdaságokban

    A modellkalkulációk eredményei alapján megállapítható, hogy az A2-tej termelése a vizsgált feltételek mellett jelentősen kedvezőbb jövedelmezőségi mutatókat eredményez, mint a hagyományos A1-tej előállítása. A prémium értékesítési ár és a közvetlen értékesítési csatornák alkalmazása együttesen számottevően növeli a termelési értéket, a nettó jövedelmet, valamint az egy munkaórára jutó jövedelmet. Az eredmények arra utalnak, hogy a termékdifferenciálás és az értékesítési innováció kulcsszerepet játszik a kis léptékű tejtermelő gazdaságok gazdasági stabilitásának erősítésében.

  • A vágósertés-előállítás versenyképessége és annak főbb befolyásoló tényezői

    A tanulmány célja egy jó színvonalon gazdálkodó üzem adatain alapuló esettanulmány segítségével bemutatni, hogy a 2024. évi gazdasági környezetben, az egyes ökonómiai és naturális tényezők változása mellett, hogyan alakul egy vágósertés-hizlaló üzem jövedelemtermelő képessége. A kutatás során üzemtani elemzés keretén belül tényadatokon alapuló modellezést végeztünk. Továbbá szakirodalmi források feldolgozásával elemeztük a sertéshizlalás globális és hazai összefüggéseit.
    A tanulmány bemutatja, hogy egy jó színvonalon gazdálkodó nagyüzemet 2024-ben milyen naturális mutatók, költség- és bevételszerkezet, illetve hatékonysági mutatók jellemeznek. Vizsgálatunk kitér arra, hogy az afrikai sertéspestis (ASP) és az orosz–ukrán háború miként hatott a sertéstartás jövedelmezőségére 2015–2022 között. Kereszttábla-elemzés segítségével bemutatjuk a fajlagos takarmányfelhasználás (FCR) és a takarmányár változása függvényében a jövedelemtermelő képesség változását, így reális képet kapunk a jelenlegi piaci helyzetben szükséges hatékonyságról, azaz mely szintek teszik elérhetővé a jövedelmező termelést.
    A modellszámítás eredményei alapján megállapítottuk, hogy a vágósertés-előállítás az elmúlt évek kihívásai után jövedelmező volt 2024-ben. Továbbá, kereszttáblák segítségével bizonyítottuk, hogy a kedvezőbb technológiai hatékonyság – alacsonyabb, azaz jobb FCR-érték mellett – magasabb jövedelmezőséggel párosul, ami alátámasztja, hogy az FCR javítása meghatározó a sertéshizlalás gazdasági eredményességének alakulásában.

  • A kajszitermesztés jövedelmezőségének alakulása a klímaváltozás tükrében

    A kajszi világszerte ismert és közkedvelt csonthéjas gyümölcsfaj, jó minőségű gyümölcsére Európában és hazánkban is stabil a piaci kereslet. Magyarország a gazdaságos termesztés északi határán helyezkedik el, ami kihívásokat és lehetőségeket egyaránt hordoz magában. A hazai 5 300 hektáros kajsziültetvény-felületen a terméshozamok erőteljesen ingadoznak – 6 000 és 34 000 tonna között –, főként a tavaszi fagyoknak és az elavult technológiának köszönhetően. Munkánk során különböző termesztéstechnológiák költségeinek, bevételeinek, jövedelemtermelő képességének alakulását értékeltük. A termesztés gazdaságossága szempontjából a fagyvédelem döntő tényező. A magas termelési színvonal (intenzív művelés) esetén még a kevésbé korszerű, félintenzív művelési rendszerű kajsziültetvények is elfogadható jövedelemtermelő képességet és jövedelmezőséget mutatnak, a magasabb tőkeigényű, termésvédelmi technológiákkal ellátott ültetvények viszont jóval nagyobb jövedelemtermelő képességgel rendelkeznek. A beruházáselemzés eredményei alapján a hasznos élettartama végére a félintenzív ültetvény csaknem 9 746 965 Ft átlagos nettó jelenértéket (NPV-t) termel hektáronként, a szuperintenzív ültetvény ennek 2,5-szeresét, a fagyvédelemmel ellátott szuperintenzív ültetvény pedig 3,6-szeresét.

  • Kutatás-fejlesztés és innováció az agrárgazdaságban – A magyar támogatási rendszer agrárgazdasági relevanciájának vizsgálata

    A tanulmány a magyar agrárkutatás-fejlesztési és innovációs támogatási rendszer agrárgazdasági relevanciáját vizsgálta a 2014–2020-as és a 2021–2027-es európai uniós fejlesztési ciklusokban. Az elemzés középpontjában a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) és GINOP Plusz kutatás-fejlesztési és innovációs konstrukciói, valamint az Európai Innovációs Partnerség a mezőgazdasági termelékenységért és fenntarthatóságért (EIP-AGRI) operatív csoportjai álltak.
    Az eredmények alapján megállapítható, hogy az agrárgazdasági relevanciájú projektek aránya mindkét programozási időszakban alacsony maradt. A támogatott fejlesztések jelentős része nem klasszikus kutatás-fejlesztési tevékenységhez, hanem technológiai modernizációhoz, digitalizációhoz és adaptív innovációhoz kapcsolódott. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó projektek száma különösen alacsony volt, miközben a támogatási összegek egyre inkább a nagyobb, tőkeerősebb szereplőknél összpontosultak.
    A két programozási időszak összehasonlítása alapján a támogatási rendszer koncentrációja erősödött: csökkent az agrárprojektek részaránya, ugyanakkor nőtt az átlagos projektméret és támogatási volumen. Ez arra utal, hogy a vállalati kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) konstrukciók elsősorban a magasabb technológiai és önerő-kapacitással rendelkező szereplők számára váltak ténylegesen hozzáférhetővé.
    Az EIP operatív csoportok jobban illeszkedtek az agrárgazdaság sajátos innovációs logikájához, mivel együttműködésre épülő, gyakorlatorientált projekteket támogattak, és kisebb szereplők számára is lehetőséget biztosítottak. Ugyanakkor a program volumene korlátozott maradt, miközben a 2021–2027-es időszakra tervezett folytatása mindeddig nem valósult meg.
    A vizsgálat összességében arra utal, hogy továbbra is jelentős eltérés figyelhető meg a stratégiai innovációs prioritások és a támogatások tényleges agrárgazdasági hozzáférhetősége között. Indokolt egy differenciáltabb, az agrárágazat sajátosságaihoz jobban illeszkedő támogatási rendszer kialakítása, amely erősebben támogatja a kisebb léptékű, együttműködés-alapú és gyakorlatorientált innovációkat. Az ágazati innovációs prioritások érvényesülését az agrárkutatási intézményrendszer átalakulása és a közvetlen szakpolitikai igények korlátozott integrációja is befolyásolta. Érdemes erősíteni a Wageningeni modellhez hasonló, egyetemi és alkalmazott kutatóintézeti funkciókat ötvöző agrár-, élelmiszer- és környezettudományi tudásközpontokat, ahol a szakpolitikai prioritások jobban érvényesülhetnek.