A munkaráfordítás racionalizálási lehetőségei tejtermelő szarvasmarha telepeken

Vizsgálataimban három szakosított tejtermelő üzem munkaerő foglalkoztatási rendszerét mértem fel. Megállapítható, hogy konfliktuskeltő tényező a tejtermelő tehenészeti telepek munkaerő-állományának szakismereti szintje. Ez felveti a konvertálható szakmunkásképzés létjogosultságát, szemben a túlspecializált, szűk ismeretkörrel rendelkező betanított munkással. Természetesen ez nem csupán oktatási- és foglalkoztatási kérdés, hiszen az állattenyésztés ezen ága – más foglalkozásoktól eltérően – erős, szocializálódással érvényesülő hatásokat követel, miközben a társadalom átalakulása, a falvakban zajló változások nem kedveznek a tehenészeti szakmunka kihívásainak. Fontos, hogy a telepek munkaköri rendszerét a telep sajátosságainak megfelelően dolgozzák ki, és ezt a vezetők, valamint a beosztottak számára is jól követhető módon a feladattal, hatással és felelősségkörrel együtt értelmezzék. Emellett lényeges a motivációs rendszerek egyéni alkalmazhatósága, a bérezésen kívüli egyéni érdekeltség.