Módszer a magyarországi megyék versenyképességének mérésére

Jelen tanulmány célja az, hogy egy meghatározott szempontrendszer, valamint megfelelően kiválasztott elméleti modellek és statisztikai adatok alapján többváltozós adatelemzési módszerek segítségével a magyar megyéket és a fővárost fejlettségi fázisokba sorolja. Az indikátorok súlyozásánál a megfelelően kiválasztott elméleti modellek logikáját követő, általunk kidolgozott súlyozási módszert alkalmazunk. Munkánkat azért tartjuk lényegesnek, mert egy megfelelően analizált kiindulási helyzet az alapja annak, hogy egy-egy térség fejlődéséhez megfelelő gazdaságfejlesztési stratégiát lehessen hozzárendelni.

Mivel többféle, egymástól eltérő logikájú módszerrel dolgozó technikával sikerült ugyanarra az eredményre jutnunk, így valószínűsíthetjük, hogy a magyar megyék és a főváros versenyképességét sikerült valósághűen leképeznünk. Mindezek alapján úgy érezzük, joggal feltételezhetjük, hogy az alkalmazott elméleti modell és a rá épülő módszertan alkalmas arra, hogy a regionális versenyképességet mérhetővé tegye. A bemutatott módszer a megfelelő finomítások és pontosítások elvégzése, valamint a „gyermekbetegségek” megszüntetése után érheti el kiforrottságát. Úgy érezzük azonban, hogy a regionális versenyképesség mérhetővé tételének erőfeszítésében a piramis-modellre, mint logikai keretre támaszkodó változók kiválasztásával, valamint súlyozására tett kísérlettel sikerült előrelépnünk. A kutatás folytatására szép lehetőséget kínál a kistérségek szintjén történő adatelemzés, hiszen a fejlettség vagy éppen a fejletlenség nem egyenletesen terül el a térben, így feltételezhető, hogy a fejletlen térségeken belül is kimutathatóak olyan csomóponti régiók, amelyek magasabb versenyképességi szinttel írhatóak le, és fordítva.