Mezőgazdasági kisvállalkozások támogatási formái

A garanciarendszerek önmagukban nem vizsgálhatók, csakis a mindenkori gazdaságpolitikai célok, a már működtetett intézményrendszer és a kialakult hitelrendszer tükrében. A fejlett piacgazdaságok zöme kormányzati szinten deklarált, a kisvállalkozások segítésére irányuló garanciaprogramokkal rendelkezik, melyeket jól működő intézményhálózat hajt végre. A hazai hitelgarancia intézmények többsége a ’90-es évek elején közel azonos időpontban kezdte meg a működését. Működési formájuk, logikájuk és tulajdonosi struktúrájuk eltérő, de a cél közös: segíteni a kis- és középvállalkozások kibontakozását és fejlesztését, amennyiben a vállalkozók nem rendelkeznek a hitelfelvételhez elegendő fedezettel.

Az európai integrációhoz való csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaságot a finanszírozási oldaláról is újra kell gondolni. Különösen igaz ez a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokra. Az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások – objektív okok következtében – eddig is hátrányos helyzetben voltak, az EU csatlakozást követően pedig – az ott alkalmazott támogatási rendszer miatt – helyzetük tovább romlik. A kisvállalkozások döntő többsége csak kis projektek végrehajtására képes, mivel az előírt pályázati feltételeknek (saját erő, foglalkoztatás, birtoknagyság stb.) nem felelnek meg.

A jövő legfontosabb feladata, olyan viszonyok megteremtése, amely állami szerepvállalással növelni tudja az erre alkalmas kisvállalkozások versenyképességét. Már az is komoly segítség lenne számukra, ha a nemzeti támogatások hatására a siker reményében pályázhatnának EU strukturális és vidékfejlesztési forrásokra (alapokra). Az első időszakban önerőből erre biztosan nem lesznek képesek, ezért célszerű szervezett formában szakembereket biztosítani számukra, különösen beruházási tevékenységük optimalizálása céljából.