Blog

  • Környezetpolitikai Fórum-sorozat, 2008 – Új kihívások és lehetőségek a mezőgazdaságban

    A környezetpolitikai fórum résztvevői a legfontosabb kihívások között a fenntarthatóság megvalósításával, a klímaváltozással, az élelmiszer-ellátás biztonságával, az édesvizekkel és az energiaproblémákkal foglalkoztak. A fenntartható fejlesztés mindenekelőtt az emberi létezés, a lakosság egészséges életkörülményeit kívánja szolgálni. Ezt segíti a Magyarországon megalakult Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely mindenekelőtt a különféle kihívások felmérésére és az eszkre adható válaszokra összpontosít. A klímaváltozásra való felkészülés – amely szorosan összefügg a fenntarthatósággal – akkor is szükséges, ha nem zajlik a klímaváltozás folyamata, mert az eddigi időjárási anomáliákra adható válaszok, valamint az olaj- és földgázfelhasználás csökkentése ezt mindenképpen indokolja. A hazai mezőgazdaság néhány szántóföldi növényre – kalászosok, kukorica, napraforgó, repce – egyszerűsödő termelési szerkezet, az állatállomány nagyarányú csökkenése hátrányos a fenntarthatóság nézőpontjából, amit bonyolít az élelmiszerek áremelkedése, az élelmiszer-ellátás biztonsága, a víz korlátozó szerepének növekedése. A fórum résztvevői nemcsak véleményeket fogalmaztak meg, hanem a megoldások tárházát is sorolták, s a civil öntevékeny kezdeményezések fontosságát is hangsúlyozták.

  • Akciócsoport szerepe a minőségbiztosításban

    A magyarországi Tisza déli részén elhelyezkedő 10 paprikatermelő település akciócsoportja a minőségellenőrzés és minőségbiztosítás révén, a közös beszerzés és értékesítés segítségével kívánja a piacokat visszaszerezni, illetve piaci expanziót elérni. A helyi intézkedések 10 pontban összegezve szolgálják a célok elérését, melyek első eredményei biztatóak.

  • Környezetvédelmi adóreform európai tapasztalatai és magyarországi lehetőségei

    Az egyre súlyosbodó környezeti problémák és a nem szűnő munkanélküliség miatt a környezetvédelmi adóreform elképzelésének aktualitása egyre inkább nő. A környezetvédelmi adóreform célja a hagyományos adórendszerek bevételsemleges módon történő átalakítása, melynek következményeként javul a környezet állapota, valamint nőhet a foglalkoztatottság. Több európai ország az erre vonatkozó koncepciót már sikeresen megvalósította. A globális környezeti problémák megelőzése, a természeti erőforrások kimerülésének megakadályozása Magyarország előtt is megoldandó feladat.

  • A hazai mezőgazdasági együttműködésekről a gazdálkodás folyóiratban I.

    A hazai mezőgazdasági együttműködési integrációs törekvéseket a Gazdálkodás 1958-tól folyamatosan ismertette. A korabeli, ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemeknek a múlt század 50-es éveiben zajló szervezése után a témakör egyre jobban teret nyert, és mind gyakrabban jelentek meg folyóiratunk hasábjain. Az első ilyen írások a háztáji gazdaságok és szövetkezetek kooperációs lehetőségeiről szóltak, de az idő előrehaladtával mind több tanulmány jelent meg az akkori szövetkezeten belüli együttműködési formák elterjedéséről, eredményeiről.
    A megjelent írások nemcsak a gyakorlati tapasztalatokról adtak számot, hanem a témával foglalkozó hazai és nemzetközi konferenciákról is részletesen beszámoltak. A Gazdálkodás – teljességre törekedvén – nemcsak a hazai helyzetről készült tanulmányokat, hanem külföldi szakemberek e témakörben készült tanulmányát, illetve tanulmánykötetének recenzióját is folyamatosan közreadta, ezzel is segítve a hazai szakemberek tájékozódását, szemléletének formálását a mezőgazdaságban már működő, illetve kívánatos együttműködési formákat illetően. Ezekben az írásokban – legalábbis a kezdeti időszakban – az egyes szerzők eléggé „szabadon” kezelik az együttműködéssel kapcsolatos különféle fogalmakat, és gyakorta integrációról beszélnek olyan esetekben is, amelyek – mai felfogásunk szerint – nem tekinthetők integrációnak.
    A 70-es évek elejétől már egyre gyakoribbak azok a tanulmányok, amelyek nemcsak néhány termelőszövetkezet összefogásáról és annak tapasztalatairól szólnak, hanem a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok közötti együttműködések új formáiról – az úgynevezett vállalatközi kooperációkról – tájékoztatnak, kiemelve azok jelentőségét. Nagy lendületet adott ennek a folyamatnak az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer, ami a mezőgazdaságban éreztette leginkább kedvező hatását. Az integrációval kapcsolatos terminológia egységesítését azonban csak 1974-ben, a hét szocialista ország közgazdászainak Budapesten rendezett tudományos konferenciáján sikerült kialakítani. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvezett a mezőgazdaságban gyorsan terjedő együttműködéseknek.

  • Séta a fák tetején

    Az ausztriai tapasztalatok bizonyítják, hogy az alulról indult kezdeményezés hosszú távon úgy válhat életképessé, ha találkozik a fentről is támogatott építkezési szándékkal. Az egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő megoldások szinergikus hatást generálnak. A LEADER akciók fontos eredménye az identitás erősítése, a folyamatos és megújulni képes helyi kezdeményezés, az alulról építkező folyamat napirenden tartása.

  • Fiatal gazdák vidéken tartása

    Az agrárnépesség generációs problémájának megoldására a támogatási intézkedések önmagukban kevésnek bizonyulnak. Bizonyos esetekben a vállalkozási kedv meglét hiányzó anyagi bázissal párosul, s ez akadályozza a fiatal gazdálkodók vállalkozásának elindítását. Az elszigetelődés, az információ hiánya és a létbizonytalanság szintén olyan problémák a fiatal agrárnépesség körében, melyet kezelni indokolt. A vállalkozásindítást elősegítő támogatás pályázati rendszerét célszerű lenne a már elindult, de még nem életképes gazdaságokra is kiterjeszteni. Mivel a támogatások utófinanszírozásúak, a fiatal gazdák többsége pedig, tőkehiánnyal küzd, javasolt a támogatási előleg mértékének növelése. Az önkéntes összefogás támogatása, a Nemzeti Földalapnál meghirdetett földek vásárlási feltételeinek könnyítése, a vidéki infrastruktúra fejlesztése és a komplex vállalkozásvezetési ismereteket nyújtó agrár-szakemberképzés szintén a fiatal gazdák vidéken maradását segítené elő.

  • Az öntözéses gazdálkodásról a Tisza-tó és a nagykunsági öntözőrendszert ellátó főcsatorna átadásának 30. évfordulóján

    Az öntözésnek agrotechnikai tényezőként több célja is van. A mezőgazdasági termelés intenzifikálásának egyik eszköze és lehetősége. Bevezetése többletberuházással, ezáltal nagyobb ráfordítással oldható meg. Öntözéssel a természetes csapadékellátás ingadozásai csökkenthetők, a termelés biztonsága és a hozamok növelhetők. Alkalmazását az üzemi feltételek és célok mellett makrogazdasági és klimatikus hatások is indokolják.
    Az elmúlt fél évszázad hazai öntözésfejlesztésében a Tiszalöki, a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei tervezése, kivitelezése és működtetetése napjainkban is sok hasznosítható tanulsággal és tapasztalattal szolgál. Közülük kiemelésre érdemes a komplex szemléletű térségi, üzemi vízgazdálkodás és öntözésfejlesztés, az állami beavatkozás a tervek összehangolásától az üzemi megvalósítás támogatásáig. Az uniós kritériumok Víz Keretirányelv dokumentumban megfogalmazott mezőgazdasági relációinak érvényesítő munkáiban a kormányzati szerveknek (szakminisztériumok és intézményeik) kiemelt irányító és ellenőrző feladatokat kell vállalni. Egyik legfontosabb teendő a termelő öntözésfejlesztéssel kapcsolatos szakmai felkészítése és a szaktanácsadás szervezeti rendszerének korszerűsítése, működtetése. Az információszerzés lehetőségeit, tárgyi, személyi és oktatási feltételeit különösen a vízhasználók számára támogatni indokolt. Az Új Nemzeti Fejlesztési Tervben a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén megfogalmazott feladatok teljesítését támogató uniós és hazai forrásokat csak következetes, az eddiginél sokkal nagyobb egymás iránti bizalmat tanúsító együttműködéssel lehet célirányosan felhasználni.